Bálint még mindig katona

Hallottam a trolibuszon, egy nagymama mondta az unokájának: "Mert Bálint katona, fiam." Ezt a Bálintot én is ismerem.

Akik fent vagyunk az iwiw-en, valamennyiünknek van néhány közös ismerőse, még gyerekkorából.

Az egyik Deákné. Nem tudni sem a keresztnevét, sem a leánykori nevét, annyit tudunk róla, hogy majdnem tizenötmillió ismerőse van. És van neki egy vászna.

A másik Bálint, a katona.

Amikor engedélyt akartunk kérni a felnőttektől kellemes és érdekes dolgokhoz,  a furcsa válasz többnyire ez volt:

„Nem.”

„Hámér?”

„Mer Bálint katona.” 

Bálintnak ez szép állapota nagyon rég tart már, és soha nem szerel le. Keresztapámtól tudom, hogy Bálint már az ő gyerekkorában katona volt.

„Sőt, ha én jól emlékszem, Bálint már az én nagyapám gyerekkorában katona volt” – mondta a keresztapánk nekünk, amikor még kerekszeműek voltunk.

Bálint a katona ismerhette Tyukodi pajtást, Balog Ádámot is, és ő írhatta a levelet Balog Máriának, akit sokan ismerünk.

A harmadik Pékné. Az ő leánykori nevét sem tudjuk. Neki is tucatmillió ismerőse van. Híresen jól tud főzni, de csak alternatív, hízókúrás ebédeket, a maga módjára.

Hűbele Balázsnak is majdnem tizenötmillió ismerőse van. És sok-sok tagból álló klubja.

Ott vannak azok a közös ismerősök, akik a naptári helyük miatt kerültek fel az iwiwre. Két buggyantabb vénembert említek: Lőrinc bácsi, aki minden augusztusban belepisil a dinnyébe és Márton bátyánk, aki a libákat ijesztgette az ólban.

Túró Rudolfot ismeritek?

Bodzaszörp

Nem tudtam eldönteni, hogy vajon mennyire ismert ennek a májusi bodzaitalnak a receptje. Megírjam? Ne írjam? Felmértem az ismertséget a magam lehetőségei szerint, és kiderült, hogy a lányok közül egyedül Mariska-Rozáli ismerte a bodzaszörp receptjét. Igaz, neki az anyukája hivatásos szomszédasszony. De se Erzsibiri, se Sári, se Ella, se Bella, se Jucikarolina.

Bodzaszörpöt kétféleképpen lehet csinálni: sok cukorral  "eltevésre télire" (a cukor - víz arány akár 1 : 1, és belőlük szirupot kell főzni, fogyasztáskor hígítani kell), illetve rövidtávú felhasználásra. Mivel mi a télen úgyis forralt bort fogunk inni, a rövidtávút mutatom be. Az én családomban ezt szokták készíteni. Az újaknak ez a recept is új lesz.

Hozzávalók, 10 liter vízhez:

- 10 szép, jól kivirágzott, de még nem szirmahullató bodzavirág
- 75 deka cukor
- 2-3 deka citromsó
- 8-12 akváriumi díszhal, lehetőleg húsevő
- 4 közepes citrom

Egy megfelelő méretű edényben vagy több edényben a vízben feloldjuk a cukrot. Vékony karikára vágunk három citromot, beletesszük. A negyedik citrom levét belecsavarjuk, beleszórjuk a citromsót. Az óvatosan, de alaposan megmosott bodzavirágot, ami lehetőleg kevésbé szennyezett helyen termett, beletesszük. Két-három napig tartjuk, lehet meleg helyen is, mert egy kevés erjedésre is szükség van. Meg-megkavargatjuk, szimatoljuk. Gézzel vagy könnyű szövésű vászonnal takarjuk le, mert odavonza a muslicákat. A muslicák beleakadnak a gézbe; fogjuk meg őket, és adjuk oda az akváriumi halaknak. A savanykás, immár enyhén szénsavas italt leszűrjük, hűtőben tároljuk, ahol egy hétig eltartható. De nem fog egy hétig állni: addig megisszuk, főleg ha kölyök van a háznál, mert finom.

(A kép forrása: http://vorilaci.ingyentar.info)

Susan Boyle a lábával állt és a saját hangjával énekelt!

 folytatás innen

 

 

 

 

Elidőzés az egyéves Magyarosi Árpád képe előtt, az iwiw-en

"Fiuka 1 éves."

Megszülik, etetik, szeretik, nevelik. Öltöztetik. Mosolyognak neki, rajta. Szidják. Vigasztalják. Magyarul beszéltetik. Mondják neki: azonnal gyere vissza, és tegyél sapkát!

Megtanítják neki, hogy Mint a mókus fenn a fán. És azt, hogy Szép ország a miénk. Gyönyörűszép ország. És azt, hogy Tréjkulorj kunoszk pélúmé. Aztán azt, hogy Gáboráron rézágyúja. Kituggya merre. Erdélytistenünk.

Megtanul összerakni egy biciklit, terelgetni egy focilabdát, felhúzni egy sátrat, felboncolni egy legyecskét. Leáztatni bélyeget borítékról. Játszani hangszeren. Levenni lányt lábáról.  Nyíllal lőni, motorbiciklizni. Szidják, dícsérik. Mindenféléből érettségiztetik.

Jön és megy, oldja és kötözi. 

Aztán végül  - tulajdonképpen nem tudni miért - szitává lövik a "hatóságok" a világ másik sarkában egy banánköztársaságban.

Gyermekbarát tavaszi csihányfőzelék

Hozzávalók:

- 2 sapka csalán -  zsenge koratavaszi hajtások (továbbiakban: csihány)
- 1 evőkanál olaj 
- másfél evőkanál liszt
- Só
- Csippetnyi fekete bors
- 2 cikk fokhagyma

Nem könnyű megfelelő koratavaszi, zsenge csihányleveleket szerezni. A csihány úton, útfélen terem -  a legtöbb ilyen hely szennyezett. Félreeső, "útféltől"  távoli helyen szedjük a friss tavaszi hajtásokat, illetve  a piacon olyan személytől vegyük, akiben megbízunk. Az a csihánylapi, ami az illusztráló képeken látható (Zsu felvételei), egy csalán-kérdésben megbízható nénitől van. Hivatásos szomszédasszonyt: jó helyen szedte.

Ez a csihányfőzelék attól gyermekbarát, hogy a mártását - ami a tulajdonképpen  egy rántás, és ami minden erdélyi főzelék alapanyaga - különleges gonddal készítjük el. Gyakori, hogy a gyermekek utálják a főzeléket. Az utálat oka legtöbbször a rossz íz, amit a kellőképpen  ki nem főzött  liszt ad a rántásnak. A rántás alapértelmezetten egy ronda, zsíros csiriz, amit amatőr szomszédasszonyok ráadásul meg is égetnek.

Tegyük egy edénybe az evőkanálnyi olajat. Melegítsük jól fel ezt az olajat, de ne forrósodjék nagyon meg. Keverjük bele a lisztet, és ahogy az felpezsdül, azonnal öntsünk rá, keverés közben, kevés hideg vizet. Tehát a liszt ne piruljon, mert fehér rántást készítünk! Állandó keverés közben hígítsuk fel. Ekkor sózzuk meg, és tegyünk bele egy-két cikk aprított fokhagymát.  Lehetőleg több mint egy fél óráig, negyven percig főzzük. Ha közben megsűrűsödne, hígítsuk  kis adag vízzel.  A jól-jól kifőzött és végül így besűrűsödő rántásban a lisztszemcsék teljesen átalakulnak, és a liszt vad íze elillan. Gyermekbarát mártássá szelídül az, ami eddig csiriz volt.

Addig míg a mártás fortyog és fontos kémiai átalakulások történnek benne, "szedjük meg" a csihányt. (Közben figyeljünk a fortyogó lisztre, néha kevergessük!)  Szűrőben mossuk meg jól a friss csihány-hajtásokat (a zsenge lapik nem vagy alig csípnek). A keményebb szárakról tépdeljük le a levélkéket, a zsenge száracskákat benne hagyhatjuk. Az esetleg fonnyadt vagy foltos, megrágott leveleket is távolítsuk el. Ne aprítsuk fel, ne daráljuk! Ezt a már nagyra nőtt, nyáron szedett, rostos levelű csihánnyal tesszük.)

Amikor a mártás elkészült, a levélkéket tegyük egy edénybe, és a forró mártást szépen öntsük rá,  keverjük el benne. Közben figyeljük, hogy esetleg ne szószozzuk túl, talán ne használjuk fel az egész masszát. A csihány kissé megpuhul, de nem lágyul nagyon el, hiszen nem főzzük. Jellegzetes, átható illata száll fel, de ez el is illan, amint a mártás a csihánylapikkal jól összeér. Bársonyos, vidám, tavaszias főzelékünk lesz. A spenótfőzeléknél halványabb, kevésbé pürés, de levelesebb, rostosabb étel. Borsozzuk meg a végén, túlzás nélkül. Bundáskenyérrel, tükörtojással vagy fasírttal ajánlom.

 

Csirkeaprólék-pörkölt. Rengeteg hagymával. Puliszkával.

folytatás innen

Hozzávalók:

- fél kiló aprólék:  csirkezúza, csirkeszív, kevés csirkemáj, kakashere, kakastaréj 
- temérdek hagyma
- kevés olaj, esetleg zsír
- vagy púpozott kiskanál köménymag, vagy csapott evőkanál majoránna
- só, fél kiskanál bors, nem púpozott
- puliszka, embernek való adag

Ritkán készítem ezt, és rendszerint csak zúza-máj-szív kombinációban. Tarajat nem főztem soha, talán egyszer levesben ettem valahol. Kakasherét ritkán lehet mifelénk kapni. Egy adaghoz tizenöt gosztát-kakas (gallus valahicus gostatiensis) szükséges (ha tökösebbek: elég tizenkettő; magyar falusi kakasból pedig: kilenc). Házi vágás esetén bontáskor a herét sokszor bennehagyják a  kakas hasában, együtt sütik meg vele. (A képeken a napokban készített adag látható, csak zúza-szív-máj van benne.)

  Egyesülés a hagymával.  Kezdődik a pörkölés

Az aprólékot megmossuk, különösen a zúzákra kell figyelni. A zúzákat nem túl vékony karikákra vágjuk. A szívet egészben használjuk fel, és jól jön az a kevés sárga hájkarika is, ami a szíveket veszi körül. Le szoktam vágni a szívecskék tompább végéről azt a nagy pipát, ami tulajdonképpen egy ér. Kevés májat is felvágunk, akkorára mint a szivek és  a zúza. A heréket nem kell felvágni; a tarajat igen, csíkokra. A cél az, hogy az összetevők egyforma méretű falatok legyenek.

Ritka a szép, egészséges, friss csirkemáj. Az ilyent tenyerén hordozza az ember.

A hagymát apróra vágjuk,  de én szeretem darabosabbra is, hogy ne főjjön el, látszodjék, érződjék.  Az elején csak a hagyma felét adom hozzá, a  másik felét a főzés végén teszem bele, de erre még visszatérek.

Kevés olajat tegyünk az edény aljára. Nekem volt még egy kevés libazsírom, azt használtam, mert arra gondltam, hogy a baromfi-rokonság jól jön. Ebben zsíradékban szédítsük jól el a hagymát. Nem szoktam pirítani, ilyent a leendő gyomorbajosok szoktak csinálni.

Ebbe, mikor már a hagyma jól meg van szédítve, belekavarjuk a zúza-falatokat és szíveket, esetleg a tarajt. A májat és a herét később adjuk hozzá, mert azok hamarabb puhulnak. Púpozott kiskanál köménymagot teszünk hozzá, fél kiskanál örölt borst. Ne most sózzuk, hanem tálaláskor.  (El lehet készíteni a köményes változat helyett a majoránnás változatot - csapott evőkanálnyi majoránnával;  ha frissen szedjük, akkor persze kevesebbel!)

A gőzfelhők közül kibukkannak a csirkefalatok. Már pirulnak.

Az aprólékot jónéhány percig pörköljük a hagymás zsíban, folyamatosan keverjük. Miközben kevergetem, hallgatom a sistergést, valamit dúdolok falcsul, ha nem hallja senki. Mikor jól-jól megforgattam a hagymás zsíradékban, és kezdek vidám lenni, nagyon kevés forró vizet öntök alá. Ilyen kevés vízben párolom, sokáig, és ha lesistergett róla a víz, pótolom.

Akár egy óránál többet is puhítjuk, mert a zúza és a szív erős állagú. Akkor lesz jó, ha a szájban karakteres falatok vannak, amikbe jól bele kell harapni, de egyáltalán nem rágos. Határozott, ruganyos,  de harapáskor boldogan átadja magát, omlós.

Puliszkával. És temérdek hagymával.

A pörkölés-puhítás vége felé egy másik edényben nagyon-nagyon kevés zsírban lehülyítjük a többi hagymát. Amikor már üvegesen hülye, hozzáadjuk a már majdnem kész pörkölthöz, hogy érjen vele össze. Ezzel visszapótoljuk a közben talán elfőtt, eloszlott első adag hagymát. A végén az egészet lesütjük, de  kevés levet hagyunk rajta.

Puliszkával szeretem. De jól megy tarhonyával, galuskával is.

Márkás szingliség. És napi fél aszpirin vérsűrűség ellen.

folytatás innen

Magyarországi nagyvárosban vonatos hazautazás előtt egy halom sajtóterméket vásároltam valami fényes újságosboltban: napilapot,  hetilapot, szaklapot, bulvárlapot, kishúgomnak kismamalapot. Utazási unalom és krónikus szerelmi bánat ellen. De jó az ilyesmi arra is, ha bőbeszédű hivatásos szomszédnénivel kerülne egy fülkébe az ember. 

Olyan mennyiségben szállítottam a sajtótermékeket a pénztárhoz, hogy ott úgy döntött egy csicsergő lány, hogy nekem kiemelt bánásmód és jutalom jár - feltéve, ha kitöltök egy rövid kérdezőívet. Gyorsan  lecsicseregte nekem - valami kottából - , hogy egyszerű, rövid művelet, aminek  nyomán eldől, hogy milyen olvasói korosztályba, társadalmi-foglalkozási rétegbe tartozom, és ajándékba kapok egy-két testreszabott életmód-magazint, réteglapot. Szórakozottan igent mondtam  miközben rázúmmoltam (= zoom) a lányra. A végén megkaptam a késő fiatalkorú vagy kora középkorú, egyedülálló férfiaknak való sajtócsomagot. (Maradjunk annyiban: késő fiatalkorú.)

Ebben a szociológiai ajándékcsomagban lejárt szavatosságú, hasznavehetetlen számítógépes lapok, autókerék-kenőcsökről szóló magazinok, borotvaszappan-operák magazinja mellett két fontos férfi-életmód magazin is lapult, az egyik például a közismert. M.e.n ' s  H.e.a.l.t.h.

Ebből megtudtam, hogy miképpen kell a korosztályomnak és helyzetemnek, illetve családi állapotomnak megfelelő életet élnem. Húha... Azóta több lapszámot is meglátogattam az interneten - lányok,  keressétek, képek is vannak benne, tele van sok szép marha nagy emberrel!

Akiknek ezt a lapot írják: harmincöt-negyvenes szingli fickók, és nekik szüntelenül fogyasztaniuk kell a világ eladó márkás cuccait és imádniuk márkás önmagukat. Az ilyen magazinok fickója jólöltözött,  jólszituált pasas, aki reggel, délben és este tisztában van a vérnyomásával. És beveszi reggel az omega 3, délben  az omega 6, este az omega 9 kapszulát, lefekvés előtt magára keni az omega huszonegyet. És magához veszi a magnéziumot, illetve a napi fél aszpirint vérsűrűség ellen.

Bakancsa talpát szerkezetmérnökök, atomfizikusok és kulturális antropológusok tervezték meg. Neki van olyan márkás inge, fehérneműje, ami felfogja, hasznosítja és visszaforgatja hőenergiáját.

Szépen tud főzni, de többnyire csak zsírtalan marhaszeletet süt valami átmeneti szekszi kislánynak  vacsorára. Erről a nőről  nagyon keveset tudunk meg, mert itt a fickó a főszereplő, a fényszóró rajta van. A nőről annyit esetleg, hogy ez a fickó egyetlen este, puszta kézzel egy nagy marhaszeletet és negyvennyolc konszekutív orgazmust csinál neki.  A lányokról még lesz szó...

Ennek a fickónak mindig van "három hét múlva" valami fontos jelenése -  vagy legalábbis valami szekszi epizód az életében. Ami most még csak projekt. Három hét múlva realizálódik.  Mert majdnem minden lapszám tud arra megoldást, hogyan lehet gyorsan-gyorsan, mindössze három hét alatt eldobni a pocakod, eldobni a márkás szemüveged,  kinővelni a hajad, barnára sülni nap nélkül. Ha barna vagy, kifehéredni három hét alatt.  Ha göndör vagy: kiegyenesedni. Ha egyenes hajú vagy, meggöndörödni. Ha szőrös vagy, síma lenni. Ha síma vagy, beszőrösödni. Három hét alatt. Fehér fogak három héten belül. Szekszi kockahas három hét alatt. Bicepszek két és fél hét alatt. Álom-mellkas már mindössze két héttől.

Ennek a fickónak valóságos műtét a reggeli tisztálkodás, vagyonba kerül a borotválkozás, rettenetes gombák, kelések, fekélyek lesnek rá, kívül, belül. És szívhalál. Amit a sovány marhahús rostjai között ádázul meghúzódó telhetetlen zsírsavak - vagy micsoda - követnek el. Aztán bármelyik pillanatban elkaphat valami hiánybetegséget. De nem gond: a Mengyelejev táblát feletetik vele.

Ezt írják neki (nagyapjának ki mert volna ilyent írni?): "Ha más formájú szemöldököt szeretne, de mindenképpen el akarja kerülni, hogy külseje lányossá váljon, ne változtasson sokat. Legfeljebb az orra feletti összenövést szedje ki. "

Ennek a fickónak az életében a legfőbb mellékfigurák olyan fickók, mint őmaga. Vagy esetleg azok az emberek,  akiket a nagyáruházban kerülget este tízkor - mert például az egyik helyen azt írják, hogy micsoda lehetőség egyedülálló negyvenes kissrácnak késő este ráérősen szekerezni az áruházi polcok között - technikai cuccok és zsírszegény nagy marhaszeletek között. 

A haverok olyasmik mint ő: mindenki szekszi, és márkás cipőben focizik, na de ezeknek a havereknek nagyon fontos szerepük van: rajtuk is lemérni hősünk helyénvalóságát. Mindenki fontos, akinek van tudatos vérnyomása, kockahasa, márkás prosztatája, ilyenolyan szekszi autója. Mert akkor az ilyen fickónak van egy  jó viszonyítási rendszere,  amiben semmi szégyelnivalója: a vérnyomása, halálfélelme, életigenlése, a kockahasa, a kocsija, a karbantartott prosztatája - nem kevésbé az ájpodja és a dzsipi esze - megállja a helyét.

Nőkről is szó van, de szintén elnagyoltan. Érdekes: róluk kevés fénykép van, még azok a sablonosak sincsenek, amikre egy férfiaknak szánt magazinban rendesen rá lehet zúmmolni.  A szerelem nem nagyon bántja ezt a szép marha nagy harmincötéves gyereket, érzelmekről nem nagyon van szó, bár néha megeresztenek valami  írást  - önsajnáltató segédeszköznek -  a szakításról és a kirúgásról. Mert kirúgás velejárója a fickónak: a szingliséget is karban  kell tartani, nemcsak a kockahasat. A szingliség márkás.  Minden becsajozás veszélyeket hordoz számára: rabbá teszi, hízlalja az ilyen fickót, kiveszi a kockát a hasából, féltékennyé teszi az ájpodot és a dzsipi eszét.  Azért tudja ám róla ez a magazin: "You're an excellent lover, but even the best need some fresh ideas." - látható az interneten.   Aztán meg is írják: 31 új hely van, ahol szekszelni lehet még. És mind a 365 napra van szeksztippje az ilyen a lapnak vagy webes változatának.

Elég nárciszista ez a fajta fickó. Ha ezt a lapot nézzük, ennek a fijucskának egyetlen olyan szeretett társa és szekszuális partnere van, aki nem hagyja  el soha, nem rúgja ki soha: a saját farka. Ja, persze még ott az ájpodja, a maradék dzsipi esze és a zsírtalan nagy marhaszelete, vörösborban.

Póréhagyma-főzelék sült csirkemájjal

Hozzávalók:

A főzelékhez:
- személyenként egy közepes hosszúságú póréhagyma
- kevés olaj
- szórásnyi liszt
- fél kávéskanál őrölt bors, só, kávéskanálnyi köménymag

A májhoz:
- csirkemáj
- bors
- kevés liszt
- olaj vagy zsír
- esetleg tej, akkor viszont cica is

A póréhagyma olyan zöldség, amiből télen is jó főzelék készíthető. B, C vitamin és allicin, illetve tamburin tartalma segít a csontvelő megnyugtatásában, biztosítja a retina feszességét, megoldja az összecsomósodott gyomoridegeket, a benne levő cink tökösít. Általában jó hatással van a hőháztartásra és a hangképzésre - ha ez egyáltalán fontos, és nem az íze miatt főzzük.

A póréhagyma főzeléket Az Anyósomtól tanultam.

A póréhagymát jól megmossuk, külön figyelve  a zöld levelek és a fehér szár találkozási pontjaira, illesztéseire, mert - noha a póréhagyma a teremtett világ csodája - ezen illesztések közé föld szokott szorulni.

Ezután a fehér részt karikára vágjuk. A zölt részt kockákra vágjuk. A levelek legtöbbször elég erős rostúak, ezért a metéléshez ajánlott jól megfenni a kést.

Nagyon kevés olajban hülyítjük kissé, közben folyamatosan, óvatosan kevergetjük. Nem kell megüvegesíteni, mint amikor a közönséges hagymát forgatjuk forró olajban, de nem is fog ebben a mennyiségben. Amikor kissé meglágyult és átadta az aromákat a környező olajnak, mérsékeltem sózzuk (egy-két csipetnyi). Ettől kezd kevés levet engedni, de még tegyünk ekkor hozzá egy fél pohárnyi vizet is. A kezdősebesség miatt adjuk neki először erős lángot, aztán mérsékelt tűzön, fedő alatt pároljuk tovább. Magyarán: rotyogtassuk szépen.

A kemény, rostos zöld levelek engedelmesen elselymesednek. A vad hagymaszag is szelídülni kezd a konyhában, illetve átszökik a szobába. Ha közben a leve apad, fél deci vizet loccsinthatunk hozzá, de sose lepje el.

Aki lisztet is be szokott vetni főzelék készítésekor, az most is megteheti: kevés lisztet szórjunk a tetejére, és óvatosan keverjük el benne, majd hagyjuk még rotyogni, hogy a liszt főjjön el.

Ajánlott, hogy a párolás ne tartson többet 10-15 percnél. Majdnem a végén tegyük bele az őrölt borst és a köménymagot. Akkor végeztünk jó munkát, ha eltaláltuk azt a pontot, amikor a hagyma szára elvesztette keménységét, selymesre váltott, a vad hagyma íz átment finom fűszeres, aromás ízre, de  még nem lágyult nagyon el.

Bármivel ehetjük, de az én ötletem: sült csirkemáj.

A csirkemájat óvatosan megmossuk, esetleg órányira tejbe áztatjuk. Ha van cicánk, azzal a rózsaszínű tejjel  a végén nagy örömet okozhatunk neki.

Lecsorgatjuk a véres tejet a májról, szikkasztjuk, kevés lisztbe forgatjuk, hogy mindenhol elborítsa. A lisztbe tehetünk kevés apróra örölt borst. Csak az asztalnál sózzuk! Kisütjük - pirosra, ropogósra vagy kissé véresen hagyjuk - ahogy szoktuk. Én hirtelen ötlettel libazsírban sütöttem ki, mert éppen volt otthon egy kis dobozzal, magyarországi kiszerelésben. Jó ötlet volt.

"Tessék vigyázni, az ajtók záródnak.... A Sopoșoc útja következik".

A rajzra kattintva nagyítható. Ha a nagyított változat továbbra is túl kicsi, a képernyő nézetét kell nagyítani.

 

 

UTÓLAG: Csíkszereda metrójának térképe pedig ITT LÁTHATÓ (Egoblogo, blog lett a nyelvére)

Hogy került Matyi bácsi, Jászai néni és a fürdőkád a Mennyből az angyalba?

(folytatás innen)

... Szóval így kezdődött:

"Menj!  böla zangyal le-jött hozzátok
pász tórok, pász tórok
hogy betle hembe sietve menve
lássátok, lássátok."

Ebben a magyar szavak a következők voltak, és ezeket én, az óvodás értettem is:

"menj"
"(z)angyal" (aki hozza a fenyőt, kisautót, csokit)
"sietve"
"menve"
"lássátok"

Valamint a "torok". Milyen torok? A pász tórok, pász tórok. (A húgom előnyben volt, mivel ő tudta, hogy nem "pász" és "tórok", hanem "pásztorok", és tudta azt is, hogy kik azok. Az egyik Pásztor Gyuri volt, a másik Pásztor Laci, az ikrek a középső csoportból, az ő óvodájából).

De nem voltak magyar szavak ezek:  "böla",  "pász". De se a "betle", se a "hembe"... Számomra különösen ijesztően csengett a "böla" és a "hembe". 

A következő szakasz elejét - meglepő! -  a magas teológiai töltet mellett is értettem, számomra magyarul volt. Igaz, a szomszéd Matyi bácsi fergeteges káromkodásaira emlékeztett, mert "Istennel" kezdődött:

"Istennek fiját, taki született"

De a következő szó - amit szintén kétszer kellett mondani - már ismét totál idegen volt:

"Jászojban, jászojban."

Öt éves koromig elkönyveltem, hogy ez a jászoj nagyszüleim egy távoli ismerősével, Jászoi (tkp. Jászai) nénivel van összefüggésben. Mindenesetre évente, karácsony este az énekléskor ennél a szakasznál először felvillant előttem a káromkodó szomszéd Matyi bácsi, majd megjelent a képben a feketekendős Jászai néni, a hivatásos szomszédasszony.

Négy-öt éves lehettem, amikor megtudtam, hogy a jászoj nem csak Jászai nénire kell, hogy emlékeztessen, hanem az egy fürdőkád is, amiben szalmát tartanak. Ez úgy történt, hogy  egy nagynéni elvitt a barátok templomába (ahol mindig óvodai padtársam jutott eszembe, mert rólunk mondta az óvó néni, hogy mi ketten barátok vagyunk).

A barátok templomában (a kolozsvári ferences templomban) évente, karácsony táján egy nagy asztalon bizonyos tárgyakból, figurákból összeállítják a közismert betlehemi jelenetet: Mária, József, Jézuska, jászol, szalma, széna,  báránykák, pásztorok, csacsi, csillag, háromkirályok. Kérdezték tőlem a templomban, hogy látod, Tivike, azt a játékbabát ott, aminek a fején egy sárga karika van? Na, az  a Jézuska, és amiben fekszik, na, az a jászol. A jászoj viszont valami kis fürdőkádszerű játékból volt odaállítva - mert mást bizonyára nem találtak. Én kábé azzal a tudással gazdagodva jöttem ki a barátok - azaz óvodai cimborák - templomából, hogy  a gólya egy kádba hozta a Jézuskát - és ez így van jól.

"Jászojban, jászojban..."

Aztán még ebben a versszakban jött három szó, ami teljesen értelmetlenné tette a mondatot, elbizonytalanította az óvodás éneklőt.

Az egyik ilyen szó ez volt: "őlésze". A másik az  "üdvözi" volt. A harmadik: "tőtök". Ebből nekem az "üdvözi" tetszett a legjobban.

"Őlésze néktek üdvözi tőtök
Valóban, valóban."

A káposztára gondolva, énekléskor próbálkoztam ezzel a változattal is, hogy: "üdvözi-töltött", de mondták nekem, hogy "Te, Tivike, nem úgy van az!"

A következő versszak éneklésekor ismét egy sor személy vonult el előttem képzeletemben minden karácsonykor: Márija, az óvodai szerelmem, a felső szomszédok - akikről apám többször elmondta, hogy "ezek micsoda barmok" - és végül újra Jászai néni  plusz a fürdőkád:

"Mellette va-gyon a zédesanyja,
Márija, Márija,
Barmok közt fekszik, jászojban nyukszik
Szent fija, szent fija."

Eldöntöttem, hogy ha gyerekem lesz, akkor a korának megfelelő karácsonyi éneket tanítok neki, például kezdetben sokáig  beérjük a "Kiskarácsony, nagykarácsony" kezdetűvel. 

Bár, ki tudja... Boldogsághoz és énekléshez nem kell mindent érteni.

Például boldogan mutatta be minap, hogy mit tud karácsony előtt egy négyéves barátom, méghozzá angolul - és tudtuk előre, hogy a karácsonyi  dalban bizony még egy dinó is szerepelni fog:

"Dzsin-gő bez, dzsin-gő bez, dzsin-gő lololéj
Oh, what funny diszluláj
Dinó szlop szlop szlop szlop széj"

 

Az a bizonyos hét dolog rólam

← folytatás innen

 

1) Ha szükséges, végső esetben, szemrebbenés nélkül tudok hazudni Erzsinek, Birinek, Sárinak stb. Jucikarolinának és a tanügyminiszternek. Igaz, akit szeretek, annak nem tudok hazudni. Na, tényleg! Becsszó! (Közepesen zavar). 

2) Szekus voltam három hétig, utána kirúgtam a tartótisztemet. (Nem zavar, mert kirúgtam)

3) Újra érdekel  (igaz, még nem elég határozottan) az a lány, aki a tavaly ilyenkor is érdekelt. (Nem nagyon zavar).

4) Én is haragszom önmagamra, hogy néha sajnos surmó szokásaim vannak: köpök, káromkodok, magyarul bazegolok, románul pl. pulámjázok. Ezeket a hóstátban és a bivalyréten tanultam. (Most már zavar).

5) Hívő református vagyok, járok templomba; igaz nem minden vasárnap. (Senkit sem zavar. Engem igen, ha hülye sztorikat mond a pap, vagy beszédhibás. Mondta erre Binde néni, aki szintén református - és profi szomszédasszony -, hogy ez azért van, mert nem tanárembereknek prédikálnak, hanem mindenkinek - vegyem ezt figyelembe. OK.)

6) Diszgráfiás vagyok: kézzel alig tudok írni, de iskolás és egyetemista koromban, talán az akkori napi gyakorlás folytán, emiatt nem volt különösebb hátrányom. Ma már géppel írok. Ott is majdnem minden szót félregépelek, sokat törölök. Közben paradox módon írásban jobban, összefogottabban kommunikálok, mint élő szóban. Élő szóban egyszer-egyszer rossz, suta, ún. inkongruens a metakommunikációm. Ja, majdnem elfelejtettem: kommunikáció szakos tanár vagyok. Igen: az ilyen tanittya... (Megszoktam, alig zavar, csak egészen picit pulámjázok ettől.)

7) Nincs arcmemóriám, majdnem egyáltalán: ismerősöknek nem köszönök, ismeretleneknek igen, attól félve, hogy nehogy ismerősök legyenek. Ez sok gondot okoz nekem. Ráadásul soha senki nem érti meg ezt pontosan, mert az átlagosnál messze rosszabbul állok ezen a téren, és nehéz megérteni. Tényleg:  nem csak a futólag megismerteket tévesztem, hanem azokat is, akikkel többször találkoztam. Kivéve azok, akikkel sok időt töltöttem már el (család, közvetlen közeli kollegák, sokszorosan ismétlésre bukott diákok). Eléggé zavar. 

.....................................................................................................................

Nem tudom, kinek adjam most tovább a labdát, lapozgatok, lapozgatok az interneten a blogok között, és látom, hogy akik eszembe jutottak, majdnem mind kaptak ilyen labdát már.

De adom legalább a következőknek:

Bonzsúr,  Nem semmi.

 

Héjában sült pityóka téli estén, családias

← folytatás innen

Lehet a héjában sült krumplit (továbbiakban: pityóka) mikróban sütni. Lehet félbe vágva sütni. Aludttej helyett lehet például kefír vagy üzleti aludttej-féleség. De mikróban, félbe vágva, bolti aludtejjel nem elég családias. Egyedül a sütés eszközében köthetünk kompromisszumot, mert tényleg sokkal hamarabb megsül a mikróban, 10 - 15 perc alatt, míg hagyományosan akár egy óránál több idő is szükéges. De aki téli estén régi konyhai kályhával fűt, vagy amúgyis be van gyújtva egy arra alkalmas kemence, az mellőzze a mikrót, mert úgy sokkal hosszab ideig élvezi a süldögélő pityóka illatát. És ne vágjuk félbe, mert az egészben sütött, forró pityókát legényesen szét lehet majd csapni, ettől szintén családiasabb. És maradjuk meg a házi aludttejnél.

forrás: http://bakedpotatobag.com/

Nos, a következőket kell elkövetni:

Mossuk meg, dörzsöljük jól meg a pityókákat. Szúrkáljuk át többször villával vagy kötőtűvel, hogy süléskor ne repedjen szét. Tegyük be a mikróba vagy a hagyományos sütőbe, néha fordítsuk meg. Lessük azt a fontos pillanatot, amikor végre lassan-lassan terjedni kezd az illata az egész házban. Gondoljunk hálával székely őseinkre valamint Kolumbusz Kristófra.

A pityóka megpuhul, megpirul, sistereg a szúrkálások mentén, néha dalol, héja behorpad, külső rétege foszladozik, már-már szenesedne.

Készítsük elő a savanyított Káposzta Czikát. Lehet románosan is enni, nagyon finom és családias úgy is: hagymával, túróval. Lehet választani. Julcsa néni, gazdasszony Székről - a maga helyén hivatásos szomszédasszony is - azt mondja, hogy ő inkább mégis a Czikát választja. "Istentelenül jó!" - mondja.

Készítsük oda a vajat vagy a margarint.

Engedjük be az esti kutyaugatást az udvarról, mert attól még családiasabb.

A forró pityókát takarjuk tiszta konyharuhába, onnan vegyük ki egyenként. Tenyérrel vagy ököllel csapjunk rá közepes erővel, gyönyörködjünk a repedten gőzölgő, sárgáló pityókában. Vajjal, sóval, czikával együk. Van, aki a sült pityóka héját is megeszi.

Az aludttej a második fogás, azzal nyomtatjuk le. Előtte három nappal már gondoskodtunk a tej altatásáról. Vigyázat, ne a most divatos tartós tejet vegyünk, az depressziós: inkább meglubbanyosodik, de nem alszik!

Kapcsolódó blog: http://dane-dinnertonight.blogspot.com/2008/09/chicken-potato-and-lemon-green-beans.html

Át kellett írni mai tizenéveseknek Gárdonyit

← folytatás innen

I. rész A patakban két gyermek fürdik: egy fiú meg egy leány. Nem illik tán, hogy együtt fürödnek, de ők ezt nem tudják: a fiú alig hétesztendős, a leány két évvel fiatalabb. Az erdőben jártak, patakra találtak. A nap tüzesen sütött. A víz tetszett nekik. Először csak a lábukat mártogatták bele, azután beleereszkedtek térdig. Gergelynek megvizesedett a gatyácskája, hát ledobta. Aztán az ingét is ledobta. Egyszer csak ott lubickol meztelenen mind a kettő. (...) - Derdő - mondja a fiúnak -, uttyunk. A Gergőnek nevezett, soványka, barna fiú háttal fordul. A leányka belekapaszkodik a nyakába. Gergő megindul a part felé, a leányka meg a víz színén lebeg és rugódozik. Azonban hogy a parthoz érnek, Gergő belefogódzik a kákabokor zöld üstökébe, és aggodalmasan néz körül. - Jaj, a szürke! Kilép a vízből, és ide-oda futkos, vizsgálódik a fák között. - Várjon, Vicuska - kiáltja a leánynak -, várjon, mindjárt jövök! S azon meztelenen elnyargal. Néhány perc múlva egy vén, szürke lovon tér vissza. A ló fején hitvány madzag kötőfék. Össze volt az kötve a lábával, de eloldozódott. - Bújjunk el! - mondja dideregve. - Bújjunk el! Törököt láttam.	A patakban 1 fiú és 1 lány úsz. Ezelőtt 4 száz éve. - Bocsi, nem ciki ez? - monta a Zéva. - Mi? - monta a Gergej. - Hogy pucér vok - monta Éva. - De - monta a Gergej. - Ne is tom, vajon ciki... - monta másodx Éva. - Maradj már, ne emóz! - monta Gergej - Vazeg, 1 bazi nagy török van itt 1/2 méterre. - Bocsi naa, jóvan, már hülye vok - monta Éva. De az a fazom, akit töröknek hívtak erre jól meghallotta ezt. Odament és megfogta mind a 2-tőt. - Látod, hülye bige! - monta Gergej.
II. rész Gergely jó étvággyal evett. Oláhéknál bizony nem kapott délre egyebet, csak puliszkát. Egy kupa bort is kerítettek az apródok. Gergely is ivott. Aztán kezet nyújtott az apródnak, aki ismeretlenül megvendégelte. - Bornemissza Gergely vagyok - mondotta a bajuszkáját megtörülve.	Gergej tömi a majmot. Ő éhes. Miért éhes? Azért mert: Romániában csak főtt tengerit ebédelt. Románia a térképen jobb oldal felé van. A jobb oldal az ajtó felé van. A főtt tengeri nem robban. Volt ott 1 kicsi ember, aki adott 1 kis piát Gergejnek. Ő nagy harcos embernek szokott lenni 1-gyik szolgája. Kezet fognak. Gergej megmongya a saját nevét kicsi embernek, aki nem tugya, hogy nem ismeri. De a hülye adott kaját neki. - Gergej vok - monta Gergej.
III. rész Szent Mihály-nap estéjén már körülbelül tizenöt nagy szakadék tátongott a falakon. A vár népe már nem győzte a tömést, faljavítást. Előre látható volt, hogy ha mindnyájan dolgoznak is, fele a rombolásoknak betöltetlen marad. - De hát csak dolgozzunk, emberek! Dobó éjfélkor felhívta a tisztjeit a templombástyára, és világító golyókat lövetett föl a magasba. - Nézzétek - mondotta -, azok az erre vonuló földhányások, mint a vakondok, mikor néha a föld színe alatt túr, azok az árkok mind tele vannak törökkel. - Fiaim - mondotta Dobó -, ez azt jelenti, hogy holnap ostrom lesz. (Forrás: Gárdonyi Géza, Egri csillagok - http://mek.oszk.hu/00600/00656/html/) Kapcsolódó: az origo.hu írása, Instant irodalom	15 juk volt a vár falban szeptember 29-kén. - Ha 2 ember 3 napig töm, akkor 4 ember hány napig töm? - monta Dobó István. Ezt látták előre. - De menjen a meló! Dobó felmászott a toronyba. Ő fellőtte a golyóit a levegőbe. A golyók világítottak. - Nézzétek, tele van az árok hányással és köcsög törökökkel. Holnap balhé lesz - monta Dobó a fiainak.

Ceaușescu-pástétom

←folytatás innen
Az egészet daráljuk és keverjük össze. Ehető, és nem is rossz. De nem egy fogyókúrás kaja.

Házi "szappany"

← folytatás innen

Bözse néninek (maga is hivatásos szomszédasszony) két lánya volt, mindkettőnek fenékig ért a haja, és náluk a hajmosás nagymosásnak számított.

Az első lében szappanoztak. Háziszappannal. A második lében öblítettek. Harmadik lében ismét háziszappanoztak, majd negyedikben, ötödikben eceteztek. Hatodik-nyolcadik lében az ecetet távolították el, végül samponoztak vagy csalánleveztek, vagy az én kedvemért levenduláztak egy kicsit, az illat végett. Szőke lányoknál kamillalé vagy sör is jöhetett. Szárítás következett, majd végre felöltöztek, és akkor már mi is hazamehettünk az udvarról a kivilágított fürdőszobaablak elől.

A szappanhoz valók:

- 5 kg mindenféle zsiradék, szalmapityóka fáradt olaja, avas szalona, zsír, szalonabőr, kövérhús, plöttyök, flittyek, cilimpók, a hús rimatyos része, avas tepertő stb. Büdösen is, romlottan is. Sőt. Ajánlott faggyú is, minél nagyobb arányban, ez jobbá teszi.

- 2 kg NaOH, azaz szóda, románul sodă caustică (nagyon mérgező és maró!)

- Egy asztalfiók vagy konykakredenc-fiók (lehetne láda is, más is - de a fióktól olyan nagymamás és nosztalgikus!); egy szép tiszta vászon, ami ezt a ládát kibéleli.

- Mosófazék, amiben a ruhát is főzik. Ha nincs, akkor bármi, de jó nagy edény, mert szappant ritkán, és ezért sokat főzünk, és főzéskor nagyon felfut, tehát helyigényes.

- 12 liter csapvíz, de még jobb esővíz.

- 1 deci köményes pálinka

(forrás: flickr)

Készítsük el a szappant az alábbi varázsszó szerint:

CH2 – OOC – R ..............................................CH2 – OH
............................................................................
CH2 – OOC – R...+...3NaOH ...= ....3R – COONa ..+ ..CH2 – OH
............................................................................
CH2 – OOC – R...............................................CH2 – OH

triglicerid .............lúg......... nátronszappan ......glicerin

Ha ez nem sikerül, akkor próbáljuk meg ezt:

Erős idegzettel olvasszuk össze a zsíradékot jó pripatyossá, és gondoljuk az szomszédokra. Minél régebben gyűjtjük a zsírosságokat, annál áthatóbb a szaga. Olvadás után az egész olajos vegyvaszt hagyjuk hűlni. Vannak, akik leszűrik, hogy a bőrdarabkák, cafatkák és cilimpók ne kerüljenek bele, de én imádom a szappanban a szalonabőrt, szőrrel, meg a sok apró barnás cupolát, ami felbukkan a sárga szappanban. Különben is ezek többnyire szétesnek a majdani vegyi reakció során.

A szódát oldjuk fel a hideg vízben, majd öntsük a kissé kihűlt zsíradékba. Óvatosan bánjunk a szódával, mert hevesen reagál - jogosan - a sok disznósággal, amivel összeengedjük. Az egész pripaty, ami így keletkezik könnyen kifut! Szellőztessünk, közelről ne bűzlegeljük ezt a vegyi folyamatot, városiak lehetőleg viseljenek kesztyűt. Kavargassuk főzés közben. Igyuk meg azt az 1 deci köményes pálinkát.

Két órányit fő. Mire kész lesz, a szappan a kotyvalék tetején sűrűsödik össze, alul marad az a hígtrugyasz, amit lúgnak nevezünk. A szappan akkor van kész, ha már "tud írni", azaz a fakanálról úgy csepeg vissza, hogy az egész vegyvasz felületén rajzolatot hagy.

Ekkor merítőkanállal óvatosan, de szaporán átmerjük a szappant a vászonnal kibélelt fiókba, szépen elterítjük. Betakarjuk másik vászonnal, mert az a jó, ha lassan hűl. Másnap madzaggal vágjuk kockára, utána szellős helyen továbbszárítjuk, illetve érleljük, legalább egy hónapig.

(Soha nem főztem szappant, de gyerekkoromban, külvárosi nagyszülőknél sokszor végiglábatlankodtam a szappanfőzést. Az élmények sorában egyenrangú volt a csokoládé-, a lekvár- és a pálinkafőzéssel. Nem a fiókba öntöttük, hanem volt egy fontos ládikó erre a célra, aminek aztán le lehetett szerelni az oldalait, és könnyebben hozzá lehetett férni a megkeményedett szappanhoz.)

(forrás: http://beautyandspaconcepts.com/sc_images/products/312_image.jpg)

Murokfőzelék

← folytatás innen

A murokfőzelék hasonlít a karotta-főzelékhez, illetve a sárgarépafőzelékhez, de lényeges különbségek is vannak közöttük.

A karotta-főzelék csak sótalan vízben fő, és anorexia esetén viszik be a szervezetbe, óvatosan. Arra a kis időre. Csak Budapesten és a Dunántúlon fő meg.

A sárgarépafőzelék vízébe már só is jön, és tiszta időben már akár Biharkeresztesnél is egészen jól megfő.

A murokfőzelék pedig ettől keletebbre bárhol megfő:

Vegyünk három-négy murkot, olyant, mint a fenti képen, vágjuk le a lábait, illetve a farkát, ha van. Reszeljük meg vagy vágjuk karikára. Reszelve az őszi, öregebb murkot kell, a tavaszi zsengét talán jobb karikára vágva főzni. Vékony karikákat szeleteljünk. Ha nagyon vastag a murok, vágjuk hosszában ketté, és úgy szeleteljük. Vágjuk apróra a fokhagymát is.

Kenjünk kevés olajat az edénybe, és amikor meleg, fokozatosan tegyük be a vágott vagy reszelt murkot. Ha reszeltük, akkor fokozatosabban. Tegyük hozzá a fokhagymát. Közben keverjük, és három-négy perc múlva adjuk hozzá a sót is. Addig kevergessük, amíg az olaj a murok szép sárgás színét átveszi. Ha a reszelt változat nagyon felvenné az olajat, akkor még cseppentsünk hozzá, főleg ha zsírosabban szeretjük az ilyesmit.

A só hatására kevés levet enged, de ha nem eleget, még adjunk hozzá vizet. Tegyük bele a borst. Ebben főzzük vagy pároljuk fedél alatt ameddig a kívánt állagot el nem éri. Amikor a leve majdnem teljesen elfőtt, szimbolikusan szórjuk meg nagyon kevés liszttel, hogy az egy kissé kapja össze. De ez el is maradhat. Még néhány percig főzzük a liszttel együtt, kevergetve.

Van, aki tesz bele tejfölt, én nem szoktam. Van, aki nem szereti, hogy a murok édeskés ízt ad ennek az ételnek; ezt lehet kevés citromlével enyhíteni, de nem kell arra törekedni, hogy elsavanyítsuk. A legmarkánsabb fűszer ebben a változatban a fokhagyma.

Jópofa közlekedési és egyéb jelek (az internetről)

Állatos jelek (a legelső például búlsites)

Politikailag is sokatmondó jelek

Nemi élet eligazítói

Budis jelek

Gyorsan és könnyen hasznosítható információt adó jelek

Halmozottan hátrányos helyzetűekre vonatkozó jelek

Egyéb veszélyek

Az előbbi képek az internetről származnak, csak az alábbiak saját felvételek, és Barcelonában készültek