Házi "szappany"

← folytatás innen

Bözse néninek (maga is hivatásos szomszédasszony) két lánya volt, mindkettőnek fenékig ért a haja, és náluk a hajmosás nagymosásnak számított.

Az első lében szappanoztak. Háziszappannal. A második lében öblítettek. Harmadik lében ismét háziszappanoztak, majd negyedikben, ötödikben eceteztek. Hatodik-nyolcadik lében az ecetet távolították el, végül samponoztak vagy csalánleveztek, vagy az én kedvemért levenduláztak egy kicsit, az illat végett. Szőke lányoknál kamillalé vagy sör is jöhetett. Szárítás következett, majd végre felöltöztek, és akkor már mi is hazamehettünk az udvarról a kivilágított fürdőszobaablak elől.

A szappanhoz valók:

- 5 kg mindenféle zsiradék, szalmapityóka fáradt olaja, avas szalona, zsír, szalonabőr, kövérhús, plöttyök, flittyek, cilimpók, a hús rimatyos része, avas tepertő stb. Büdösen is, romlottan is. Sőt. Ajánlott faggyú is, minél nagyobb arányban, ez jobbá teszi.

- 2 kg NaOH, azaz szóda, románul sodă caustică (nagyon mérgező és maró!)

- Egy asztalfiók vagy konykakredenc-fiók (lehetne láda is, más is - de a fióktól olyan nagymamás és nosztalgikus!); egy szép tiszta vászon, ami ezt a ládát kibéleli.

- Mosófazék, amiben a ruhát is főzik. Ha nincs, akkor bármi, de jó nagy edény, mert szappant ritkán, és ezért sokat főzünk, és főzéskor nagyon felfut, tehát helyigényes.

- 12 liter csapvíz, de még jobb esővíz.

- 1 deci köményes pálinka

(forrás: flickr)

Készítsük el a szappant az alábbi varázsszó szerint:

CH2 – OOC – R ..............................................CH2 – OH
............................................................................
CH2 – OOC – R...+...3NaOH ...= ....3R – COONa ..+ ..CH2 – OH
............................................................................
CH2 – OOC – R...............................................CH2 – OH

triglicerid .............lúg......... nátronszappan ......glicerin

Ha ez nem sikerül, akkor próbáljuk meg ezt:

Erős idegzettel olvasszuk össze a zsíradékot jó pripatyossá, és gondoljuk az szomszédokra. Minél régebben gyűjtjük a zsírosságokat, annál áthatóbb a szaga. Olvadás után az egész olajos vegyvaszt hagyjuk hűlni. Vannak, akik leszűrik, hogy a bőrdarabkák, cafatkák és cilimpók ne kerüljenek bele, de én imádom a szappanban a szalonabőrt, szőrrel, meg a sok apró barnás cupolát, ami felbukkan a sárga szappanban. Különben is ezek többnyire szétesnek a majdani vegyi reakció során.

A szódát oldjuk fel a hideg vízben, majd öntsük a kissé kihűlt zsíradékba. Óvatosan bánjunk a szódával, mert hevesen reagál - jogosan - a sok disznósággal, amivel összeengedjük. Az egész pripaty, ami így keletkezik könnyen kifut! Szellőztessünk, közelről ne bűzlegeljük ezt a vegyi folyamatot, városiak lehetőleg viseljenek kesztyűt. Kavargassuk főzés közben. Igyuk meg azt az 1 deci köményes pálinkát.

Két órányit fő. Mire kész lesz, a szappan a kotyvalék tetején sűrűsödik össze, alul marad az a hígtrugyasz, amit lúgnak nevezünk. A szappan akkor van kész, ha már "tud írni", azaz a fakanálról úgy csepeg vissza, hogy az egész vegyvasz felületén rajzolatot hagy.

Ekkor merítőkanállal óvatosan, de szaporán átmerjük a szappant a vászonnal kibélelt fiókba, szépen elterítjük. Betakarjuk másik vászonnal, mert az a jó, ha lassan hűl. Másnap madzaggal vágjuk kockára, utána szellős helyen továbbszárítjuk, illetve érleljük, legalább egy hónapig.

(Soha nem főztem szappant, de gyerekkoromban, külvárosi nagyszülőknél sokszor végiglábatlankodtam a szappanfőzést. Az élmények sorában egyenrangú volt a csokoládé-, a lekvár- és a pálinkafőzéssel. Nem a fiókba öntöttük, hanem volt egy fontos ládikó erre a célra, aminek aztán le lehetett szerelni az oldalait, és könnyebben hozzá lehetett férni a megkeményedett szappanhoz.)

(forrás: http://beautyandspaconcepts.com/sc_images/products/312_image.jpg)