Hogy került Matyi bácsi, Jászai néni és a fürdőkád a Mennyből az angyalba?

(folytatás innen)

... Szóval így kezdődött:

"Menj!  böla zangyal le-jött hozzátok
pász tórok, pász tórok
hogy betle hembe sietve menve
lássátok, lássátok."

Ebben a magyar szavak a következők voltak, és ezeket én, az óvodás értettem is:

"menj"
"(z)angyal" (aki hozza a fenyőt, kisautót, csokit)
"sietve"
"menve"
"lássátok"

Valamint a "torok". Milyen torok? A pász tórok, pász tórok. (A húgom előnyben volt, mivel ő tudta, hogy nem "pász" és "tórok", hanem "pásztorok", és tudta azt is, hogy kik azok. Az egyik Pásztor Gyuri volt, a másik Pásztor Laci, az ikrek a középső csoportból, az ő óvodájából).

De nem voltak magyar szavak ezek:  "böla",  "pász". De se a "betle", se a "hembe"... Számomra különösen ijesztően csengett a "böla" és a "hembe". 

A következő szakasz elejét - meglepő! -  a magas teológiai töltet mellett is értettem, számomra magyarul volt. Igaz, a szomszéd Matyi bácsi fergeteges káromkodásaira emlékeztett, mert "Istennel" kezdődött:

"Istennek fiját, taki született"

De a következő szó - amit szintén kétszer kellett mondani - már ismét totál idegen volt:

"Jászojban, jászojban."

Öt éves koromig elkönyveltem, hogy ez a jászoj nagyszüleim egy távoli ismerősével, Jászoi (tkp. Jászai) nénivel van összefüggésben. Mindenesetre évente, karácsony este az énekléskor ennél a szakasznál először felvillant előttem a káromkodó szomszéd Matyi bácsi, majd megjelent a képben a feketekendős Jászai néni, a hivatásos szomszédasszony.

Négy-öt éves lehettem, amikor megtudtam, hogy a jászoj nem csak Jászai nénire kell, hogy emlékeztessen, hanem az egy fürdőkád is, amiben szalmát tartanak. Ez úgy történt, hogy  egy nagynéni elvitt a barátok templomába (ahol mindig óvodai padtársam jutott eszembe, mert rólunk mondta az óvó néni, hogy mi ketten barátok vagyunk).

A barátok templomában (a kolozsvári ferences templomban) évente, karácsony táján egy nagy asztalon bizonyos tárgyakból, figurákból összeállítják a közismert betlehemi jelenetet: Mária, József, Jézuska, jászol, szalma, széna,  báránykák, pásztorok, csacsi, csillag, háromkirályok. Kérdezték tőlem a templomban, hogy látod, Tivike, azt a játékbabát ott, aminek a fején egy sárga karika van? Na, az  a Jézuska, és amiben fekszik, na, az a jászol. A jászoj viszont valami kis fürdőkádszerű játékból volt odaállítva - mert mást bizonyára nem találtak. Én kábé azzal a tudással gazdagodva jöttem ki a barátok - azaz óvodai cimborák - templomából, hogy  a gólya egy kádba hozta a Jézuskát - és ez így van jól.

"Jászojban, jászojban..."

Aztán még ebben a versszakban jött három szó, ami teljesen értelmetlenné tette a mondatot, elbizonytalanította az óvodás éneklőt.

Az egyik ilyen szó ez volt: "őlésze". A másik az  "üdvözi" volt. A harmadik: "tőtök". Ebből nekem az "üdvözi" tetszett a legjobban.

"Őlésze néktek üdvözi tőtök
Valóban, valóban."

A káposztára gondolva, énekléskor próbálkoztam ezzel a változattal is, hogy: "üdvözi-töltött", de mondták nekem, hogy "Te, Tivike, nem úgy van az!"

A következő versszak éneklésekor ismét egy sor személy vonult el előttem képzeletemben minden karácsonykor: Márija, az óvodai szerelmem, a felső szomszédok - akikről apám többször elmondta, hogy "ezek micsoda barmok" - és végül újra Jászai néni  plusz a fürdőkád:

"Mellette va-gyon a zédesanyja,
Márija, Márija,
Barmok közt fekszik, jászojban nyukszik
Szent fija, szent fija."

Eldöntöttem, hogy ha gyerekem lesz, akkor a korának megfelelő karácsonyi éneket tanítok neki, például kezdetben sokáig  beérjük a "Kiskarácsony, nagykarácsony" kezdetűvel. 

Bár, ki tudja... Boldogsághoz és énekléshez nem kell mindent érteni.

Például boldogan mutatta be minap, hogy mit tud karácsony előtt egy négyéves barátom, méghozzá angolul - és tudtuk előre, hogy a karácsonyi  dalban bizony még egy dinó is szerepelni fog:

"Dzsin-gő bez, dzsin-gő bez, dzsin-gő lololéj
Oh, what funny diszluláj
Dinó szlop szlop szlop szlop széj"

 

Szükségbarkácsolás

← folytatás innen

Egyes példák közismertek: legtöbben valahol már láttunk ilyesmit. Például ki nem látott ragtapaszos (nemzetközi nevén "leukoplásztos") lázmérőt? Gyermekként azt hittük kishugommal, hogy ezt eleve így gyártják, mivel mind a két nagymamánál ilyen lázmérő volt. És a diszpenszár nevű rémes helyen is ilyen volt. (Ez a körzeti orvosi rendelő; amikor kisfiúként éppen hipochonder voltam, oda vitt az anyú - mi hosszú ú-val írjuk - összeszedni igazi gyerekbetegségeket.)

Gyártási hiba miatt több helyen elrepedt ablakomat még nem cseréltem ki, a repedéseket növénnyel álcázom. Mit tesz a szeretet, amivel ezeket a bokrokat neveltem?! Az ágak az ablakrepedések vonalát követik! Illetve fogják követni:

Most pedig a "gerendám" után következzenek a mások "szálkái":

Itt van egy megoldás elromlott vízcsapra. Ezt láttam valahol Magyarországon, évekig használták, míg a fogó teljesen elrozsdázott. A fogót kábelkötözővel szorították a csaphoz.

- "Nem láttad a fogómat, picikengurka?" - kérdezte az ezermester férj.

- "Nem te szerelted fel a csapra, fijam?"

A legtöbb tákolást egyébként fürdőszobákban látni. Óriási meglepetés, ha egy ép zuhanyozó csövet látsz valahol. Azt biztos a tegnap vették.

Londoni tanulmányok során a házigazda - aki professzorom is volt - első nap kiképzést tartott a budi lehúzásáról. Székre kellett állni, benyúlni a tartályba, és valamit addig bizerálni, amíg a tartály elélvezett. Ehhez "intuition" kellett, így mondta, mert nem láttad, amit csináltál. Mondtam is a hazai kollegáknak: az angolok találták fel valamikor az angol vécét, de utólag mi tökéletesítettük. Szintén a londoni szálláson találkoztam olyan zuhanyozóval, amit fejőgépnek neveztem el... Londonban a legtöbb helyen két külön csapból, kölön csövön folyt a víz a kagylóba. Egyikből a hideg, a másikból a kopasztóan forró. Hogy lehet így vegyíteni a kettőt? A házigazda csodálkozott a kérdésen: be kell dugni a kagylót, engedni bele innen is, onnan is kevés vizet. Megkeverni és abban arcot mosni. Ez takarékos volt (mert valóban nagyon ikszpenzív ott a víz), de nem tartottam higiénikusnak. A kádnál is két csap volt, még a viktoriánus korból lehetett, mert úgy nézett ki, és zuhanyozó csap pedig nem is volt. Viszont a kád megtöltése helyett a zuhanyozás lett volna takarékosabb. Ezért valahol legyártottak egy olyan zuhanycsövet, ami gumiból készült, egyik vége a rózsához csatlakozott, a másik vége viszont elágazott, és - cupp, cupp - fel lehetett húzni a két csapra. Arra emlékeztetett, amikor a tehén tőgyére húzzák fel a fejőgépes csatlakozót - ez egy cső, ami elágazik a tehén tőgyei szerint.

Sínbe tett törött seprű következik. Ezt egy székely faluban láttam, de ez itt annak csak a gyenge, városi utánzata. A megoldáshoz régi zoknit lehet használni. Én újat használtam, mert ez mégiscsak egy bámészkod- és barátkozó a blog.

Zoknival régi vállfát is be lehet vonni, hogy szálkái ne sértsék fel a puha szövetet a kabát vállainál. Ezt meg lehet szépen is csinálni, vatabéléses burkolattal, amilyent bizonyára egyes nagymamáknál láttatok, amikor még nem léteztek a műanyag, formatervezett vállfák. De én láttam ilyesmit is:

Egy néni - hivatásos szomszédasszony - félt attól, hogy a patkányok felúsznak a vécé lefolyóján az emeletre, felnyomják a fedőt és kimásznak a lakásba. Vagy legalábbis őt megmarják, amikor vécézik. Ezért állandóan egy nagy káposztanyomtató követ tartott a budi fedelén. Minden alkalommal nyögve leemelte, és nyögve leült. A végén nyögve visszatette a követ. Én dekoratívabb megoldásokat javasolok:

Biztos láttatok már leukoplásztos - esetleg drótozott - szemüveget, ezért sokat nem időzünk felette, és nem biztos, hogy láttatok leukoplásztos magyar számítógép billentyűzetet, amit Marosvásárhelyen néztem egyszer valahol meg jól magamnak:

Magyar karakterkészlet:

Aztán kitámasztott lerajtója majdnem minden halandónak van otthon:

Kitámasztott hűtőszekrényajtót is látni. Diákom mesélte, hogy a bentlakásban a rosszul záró hűtőszekrény ajtót hogy ne nyíljon ki, kötözték, szíjazták. Lehet nyakkendőzni is. A kockás mintás nyakkendő tavaly ősszel volt divatban, a másik most is:

Az egyik klasszikus megoldást nem állt módomban rekonstruálni. Nagyanyámtól tudom, hogyan lehet lyukas fazakat foldozni ronggyal. Ha a lyuk nem túl nagy és szélei nem túl rozsdások, át kell fogóval húzni rajta egy kis darab, összehajtogatott vászondarabot, nagyon-nagyon szorosan. A lyuk két oldalán fityeg egy kis rongydarabka, de ebben a fazékban szinte bármit lehet tárolni. Állítólag jó kályhán, erős tűznél fel lehetett benne főzni a vizet is, mert csak nagyon gyengén szivárgott belőle. Kicsit sistergett a kályhán, de csak cseppecskék folytak ki belőle.

Aztán jó házi megoldások a ház előtt is lehetnek. Ez a hordóban érlelt betonoszlop már az internetről van (flickr):