A murokfőzelék hasonlít a karotta-főzelékhez, illetve a sárgarépafőzelékhez, de lényeges különbségek is vannak közöttük.
A karotta-főzelék csak sótalan vízben fő, és anorexia esetén viszik be a szervezetbe, óvatosan. Arra a kis időre. Csak Budapesten és a Dunántúlon fő meg.
A sárgarépafőzelék vízébe már só is jön, és tiszta időben már akár Biharkeresztesnél is egészen jól megfő.
A murokfőzelék pedig ettől keletebbre bárhol megfő:
Vegyünk három-négy murkot, olyant, mint a fenti képen, vágjuk le a lábait, illetve a farkát, ha van. Reszeljük meg vagy vágjuk karikára. Reszelve az őszi, öregebb murkot kell, a tavaszi zsengét talán jobb karikára vágva főzni. Vékony karikákat szeleteljünk. Ha nagyon vastag a murok, vágjuk hosszában ketté, és úgy szeleteljük. Vágjuk apróra a fokhagymát is.
Kenjünk kevés olajat az edénybe, és amikor meleg, fokozatosan tegyük be a vágott vagy reszelt murkot. Ha reszeltük, akkor fokozatosabban. Tegyük hozzá a fokhagymát. Közben keverjük, és három-négy perc múlva adjuk hozzá a sót is. Addig kevergessük, amíg az olaj a murok szép sárgás színét átveszi. Ha a reszelt változat nagyon felvenné az olajat, akkor még cseppentsünk hozzá, főleg ha zsírosabban szeretjük az ilyesmit.
A só hatására kevés levet enged, de ha nem eleget, még adjunk hozzá vizet. Tegyük bele a borst. Ebben főzzük vagy pároljuk fedél alatt ameddig a kívánt állagot el nem éri. Amikor a leve majdnem teljesen elfőtt, szimbolikusan szórjuk meg nagyon kevés liszttel, hogy az egy kissé kapja össze. De ez el is maradhat. Még néhány percig főzzük a liszttel együtt, kevergetve.
Van, aki tesz bele tejfölt, én nem szoktam. Van, aki nem szereti, hogy a murok édeskés ízt ad ennek az ételnek; ezt lehet kevés citromlével enyhíteni, de nem kell arra törekedni, hogy elsavanyítsuk. A legmarkánsabb fűszer ebben a változatban a fokhagyma.
