Magyarországi nagyvárosban vonatos hazautazás előtt egy halom sajtóterméket vásároltam valami fényes újságosboltban: napilapot, hetilapot, szaklapot, bulvárlapot, kishúgomnak kismamalapot. Utazási unalom és krónikus szerelmi bánat ellen. De jó az ilyesmi arra is, ha bőbeszédű hivatásos szomszédnénivel kerülne egy fülkébe az ember.
Olyan mennyiségben szállítottam a sajtótermékeket a pénztárhoz, hogy ott úgy döntött egy csicsergő lány, hogy nekem kiemelt bánásmód és jutalom jár - feltéve, ha kitöltök egy rövid kérdezőívet. Gyorsan lecsicseregte nekem - valami kottából - , hogy egyszerű, rövid művelet, aminek nyomán eldől, hogy milyen olvasói korosztályba, társadalmi-foglalkozási rétegbe tartozom, és ajándékba kapok egy-két testreszabott életmód-magazint, réteglapot. Szórakozottan igent mondtam miközben rázúmmoltam (= zoom) a lányra. A végén megkaptam a késő fiatalkorú vagy kora középkorú, egyedülálló férfiaknak való sajtócsomagot. (Maradjunk annyiban: késő fiatalkorú.)
Ebben a szociológiai ajándékcsomagban lejárt szavatosságú, hasznavehetetlen számítógépes lapok, autókerék-kenőcsökről szóló magazinok, borotvaszappan-operák magazinja mellett két fontos férfi-életmód magazin is lapult, az egyik például a közismert. M.e.n ' s H.e.a.l.t.h.
Ebből megtudtam, hogy miképpen kell a korosztályomnak és helyzetemnek, illetve családi állapotomnak megfelelő életet élnem. Húha... Azóta több lapszámot is meglátogattam az interneten - lányok, keressétek, képek is vannak benne, tele van sok szép marha nagy emberrel!
Akiknek ezt a lapot írják: harmincöt-negyvenes szingli fickók, és nekik szüntelenül fogyasztaniuk kell a világ eladó márkás cuccait és imádniuk márkás önmagukat. Az ilyen magazinok fickója jólöltözött, jólszituált pasas, aki reggel, délben és este tisztában van a vérnyomásával. És beveszi reggel az omega 3, délben az omega 6, este az omega 9 kapszulát, lefekvés előtt magára keni az omega huszonegyet. És magához veszi a magnéziumot, illetve a napi fél aszpirint vérsűrűség ellen.
Bakancsa talpát szerkezetmérnökök, atomfizikusok és kulturális antropológusok tervezték meg. Neki van olyan márkás inge, fehérneműje, ami felfogja, hasznosítja és visszaforgatja hőenergiáját.
Szépen tud főzni, de többnyire csak zsírtalan marhaszeletet süt valami átmeneti szekszi kislánynak vacsorára. Erről a nőről nagyon keveset tudunk meg, mert itt a fickó a főszereplő, a fényszóró rajta van. A nőről annyit esetleg, hogy ez a fickó egyetlen este, puszta kézzel egy nagy marhaszeletet és negyvennyolc konszekutív orgazmust csinál neki. A lányokról még lesz szó...
Ennek a fickónak mindig van "három hét múlva" valami fontos jelenése - vagy legalábbis valami szekszi epizód az életében. Ami most még csak projekt. Három hét múlva realizálódik. Mert majdnem minden lapszám tud arra megoldást, hogyan lehet gyorsan-gyorsan, mindössze három hét alatt eldobni a pocakod, eldobni a márkás szemüveged, kinővelni a hajad, barnára sülni nap nélkül. Ha barna vagy, kifehéredni három hét alatt. Ha göndör vagy: kiegyenesedni. Ha egyenes hajú vagy, meggöndörödni. Ha szőrös vagy, síma lenni. Ha síma vagy, beszőrösödni. Három hét alatt. Fehér fogak három héten belül. Szekszi kockahas három hét alatt. Bicepszek két és fél hét alatt. Álom-mellkas már mindössze két héttől.
Ennek a fickónak valóságos műtét a reggeli tisztálkodás, vagyonba kerül a borotválkozás, rettenetes gombák, kelések, fekélyek lesnek rá, kívül, belül. És szívhalál. Amit a sovány marhahús rostjai között ádázul meghúzódó telhetetlen zsírsavak - vagy micsoda - követnek el. Aztán bármelyik pillanatban elkaphat valami hiánybetegséget. De nem gond: a Mengyelejev táblát feletetik vele.
Ezt írják neki (nagyapjának ki mert volna ilyent írni?): "Ha más formájú szemöldököt szeretne, de mindenképpen el akarja kerülni, hogy külseje lányossá váljon, ne változtasson sokat. Legfeljebb az orra feletti összenövést szedje ki. "
Ennek a fickónak az életében a legfőbb mellékfigurák olyan fickók, mint őmaga. Vagy esetleg azok az emberek, akiket a nagyáruházban kerülget este tízkor - mert például az egyik helyen azt írják, hogy micsoda lehetőség egyedülálló negyvenes kissrácnak késő este ráérősen szekerezni az áruházi polcok között - technikai cuccok és zsírszegény nagy marhaszeletek között.
A haverok olyasmik mint ő: mindenki szekszi, és márkás cipőben focizik, na de ezeknek a havereknek nagyon fontos szerepük van: rajtuk is lemérni hősünk helyénvalóságát. Mindenki fontos, akinek van tudatos vérnyomása, kockahasa, márkás prosztatája, ilyenolyan szekszi autója. Mert akkor az ilyen fickónak van egy jó viszonyítási rendszere, amiben semmi szégyelnivalója: a vérnyomása, halálfélelme, életigenlése, a kockahasa, a kocsija, a karbantartott prosztatája - nem kevésbé az ájpodja és a dzsipi esze - megállja a helyét.
Nőkről is szó van, de szintén elnagyoltan. Érdekes: róluk kevés fénykép van, még azok a sablonosak sincsenek, amikre egy férfiaknak szánt magazinban rendesen rá lehet zúmmolni. A szerelem nem nagyon bántja ezt a szép marha nagy harmincötéves gyereket, érzelmekről nem nagyon van szó, bár néha megeresztenek valami írást - önsajnáltató segédeszköznek - a szakításról és a kirúgásról. Mert kirúgás velejárója a fickónak: a szingliséget is karban kell tartani, nemcsak a kockahasat. A szingliség márkás. Minden becsajozás veszélyeket hordoz számára: rabbá teszi, hízlalja az ilyen fickót, kiveszi a kockát a hasából, féltékennyé teszi az ájpodot és a dzsipi eszét. Azért tudja ám róla ez a magazin: "You're an excellent lover, but even the best need some fresh ideas." - látható az interneten. Aztán meg is írják: 31 új hely van, ahol szekszelni lehet még. És mind a 365 napra van szeksztippje az ilyen a lapnak vagy webes változatának.
Elég nárciszista ez a fajta fickó. Ha ezt a lapot nézzük, ennek a fijucskának egyetlen olyan szeretett társa és szekszuális partnere van, aki nem hagyja el soha, nem rúgja ki soha: a saját farka. Ja, persze még ott az ájpodja, a maradék dzsipi esze és a zsírtalan nagy marhaszelete, vörösborban.
25 megjegyzés:
Meglepetés. Semmi nő szivatás, helyette pasas szivatás. Naaahááát!
:P
(N. Csilla)
Ne örülj, Csilla! Ne tudd meg, mi készül!
>:)
:P
s neked volt turelmed mindezt vegigolvasni? :-O Kezdek felni toled.
Csak átfutottam, naaaa.
:-)
Egyszer én is végignyálaztam egy ilyen férfimagazint, a Maxim címűt. Úgy tűnik, az olvasói rettenetesen sokat szekszelnek, de csakis egyéjszakás kalandokat bonyolítanak le. Majd szívesen elküldöm, ha érdekel...
:-) Kösz, de annyira már nem érdekel.
El kell olvasni az Amerikai Psychót, jobb mint a Men's Health, GQ meg eggyebek.
a fenti "eggyebek" természetesen eggy gyével :D
Ha Ellis regényére gondolsz, azt olvastam. Az más kategória, tkp társadalomkritika akar lenni, horror és pornó formájában, kicsit töményítve - olyan mint az a háziszer, amit otthon hígítani kell. Kétségtelen jó fej, de amikor olvastam, szóval, nem az volt abban az évben a legkedvencebb könyvem... Ja, és ő is negyvenes éveiben van. :P
Itt most olyan réteglapokról van szó, amelyek a reklámbarát kategóriába is tartoznak (advertising friendly), céljuk adott, viszonylag jól körvonalazható társadalmi kategória előtt a fogyasztás tipikus mintáit meggyökereztetni, bizonyos gyártók, termékek számára kulturálisan-mentálisan "kibélelni" egy piaci rést. Elég nagy ipar tud ebből kinőni...
Na, azt a GQ-t viszont nem ismerem, ha lesz időm és kedvem utána keresek.
Kösz a hozzászólást.
:-)
Én nem társadalomkritikaként olvastam (többször is) az AmPsy-t.Ami a regényben számomra a hentelésnél is vérfagyasztóbb, ahogyan a főszereplő (?) Bateman kényszeresen megfigyeli, tudja és hosszasan sorolja, ki milyen márkás öltönyben/cipőben/stb van, plusz a szintén kényszeres és beteges, hosszasan leírt tisztálkodási és szépségápolási ceremóniák, továbbá a divatéttermekben az ételsorok.
Na, épp Bateman az, akinek ezek a lapok szólnak, ő él a GQ-hiperrealitásban. Ő a márkás szingli, Versace, Ralph Lauren, Clinique, Cristal és Aspen. Ja, és Halcyon és Valium, láncfűrész és sósav. Azaz Men's Health, tökugyanaz a végtelenített tekercs.
AmPsy-ról, Névtelennek:
"tökugyanaz a végtelenített tekercs" - igen, ebben nagyon igazad van, tetszik ez a tekercses matefórád!
Besuchernek:
Közben rápillantottam a “M.a.x.i.m” internetes változatára. Az részben eltérő életmód- és hobby-kategóriát céloz meg; a célcsoport: sci-fi játékok, szerepjátékok, számítógépes játékok világában élők. Illetve az a tipikus férfi médiaközönség, amely körében hódít a manga is, tkp. annak a nyugatosított változata, amit globál mangának nevezünk. A mangák között is főleg a seinen manga.
Ez a “férfi-fajta” is érdekes médiafogyasztó típus, sokan leírták szociológiailag. Érdekes, hogy ez "családosabb" fickó, mint a M.e.n s H.e.a.l.t.h szinglije. Vagyis jellemzőbb rá, hogy családban él.
Szociológiailag imádom szegényt, jó "eset". De a lányom nem adnám hozzá, katasztrofális férj lehet... Lányok: volt olyan barátotok, aki naphosszat szörnyecskéket ölt a számítógép képernyőjén? Pontokat szerzett, azaz energiát és életeket gyűjtött, közben meg-megölték őmagát is, mialatt hétfejű tarajos barmokat kergetett a monitoron? Na, ez olyan. (Micsoda? Most is olyan barátotok van? Hm. Ott fogtok sírni, ahol senki sem lát.)
Kiváló apa lehet - de ez csak egy feltételezésem -, ugyanis a neki tetsző médiafigurák éppen menők a mostani kisfiúk körében is. Tényleg: most nem csúfolkodom!
Pszichológiailag persze valószínűtlen, hogy tökéletesen együtt élje ezt a hobbyját gyermekével, mert a használt játékoknak, olvasmányoknak, képeknek, szituációknak a felnőtt és a gyerek eltérő jelentéseket is tulajdonít.
De mint apa toleráns lehet a pokemonok és egyéb játékok iránt. Az anyuka és az óvis társak más típusú apukái "örömére" tele is vásárolja gyereke környezetét mindenféle szörnyecskével.
Másrészt a Maxim már észreveszi a nőket, lányokat, legalábbis a nőkről szóló témákat nézve, illetve a használt fotókat. A Maxim célközönsége férfitípusának a szexualitása talán nem tűnik olyan önzőnek, nárciszistának (esetleg onanistának, biszexuálisnak), mint a M .e .n. s H e .a .l.t .h fickójáé. Lehet, hogy mégse fogtok ott sírni, ahol senki sem lát?
Érdemes kielemezeni a nőknek kínált magazinok férfi-modelljeit is. Könnyen kiderülhet, hogy a nők által szőrnyűnek tartott pasasok nagy részét maguk a női magazinok kreálják és etetik be a társadalomnak.
Tivadar, ne engedd, h átmenjen nő szivatásba ez (lásd előbbi kommentet), hiszen oooolyan jóóóól indult!!!!! NCsilla
:P
Tanár úr, órán is mondta, hogy a réteglapok kulturálisan "kibélelnek" egy piaci rést a fogyasztásra. Kérdéseim: 1. ez saját elmélete (kifejezése) vagy még van erre valami forrás, ha igen honnan idézhető? (dolgozathoz kell).
Minden réteglapra vagy csak az advertising friendly-kre áll ez? Ez is dolgozathoz kell.
C. Andreának:
E-mailben válaszolnék, több szakmai részlet van:
magyari.tivadar kukatz gmail.com
csemegék, copy:
:))
" micsoda lehetőség egyedülálló negyvenes kissrácnak késő este ráérősen szekerezni az áruházi polcok között - technikai cuccok és zsírszegény marhaszeletek között. "
" És szívhalál. Amit a sovány marhahús rostjai között ádázul mghúzódó telhetetlen zsírsavak - vagy micsoda - követnek el. "
Tudatosan élni még nem feltétlenűl buziság. Fél aszpirin (szalicilsav, C7H6O3 vagy acetilszalicilsav, aazaz C9H8O4) valóban tisztitja a vérereket.
Szinglik sajatos piacot kepeznek, mert maskeppen engedik meg maguknak a fogyasztast, mint a csalados emberek. Ezert erdekesek a gazdasag szamara. Ha szingliseghez meg egy sajatos buzisag - vagy eppen macsossag - is tarsul (remelem nem moderalja ki ezekert a szavaimert, de nyugodtan), akkor egy nagyon jo vasarlot/fogyasztot kapunk marketing szempontbol. Erzekenyek az ujitasok irant, kiprobalnak uj termekeket, tobbet foglalkoznak magukkal, tobbet koltenek magukra. Az bejegyzes ironiaja, karikaturaja nagyszeru, tovabbii ilyen irasokat szeretunk.
Hasonló, szingliség feldolgozása:
http://grafogirl.b13.hu/index.php?f=7&s=2&blogid=1310&bm=25176
P:
Egy tény látszik a bejegyzésből is, hogy a fiúk szinglisége sokkal könnyebb, mint a lányoké. Figyeljétek meg, hogy a szemlézett képeslap is arról szól, hogy ilyenkor "áll" a buli, a szabadság, a kaja, a sport és a konditerem. Amikor egyetemista voltam, kábésacc tíz éve, a lányoknak inkább voltak barátaik, a fiúk közbe-közbe inkább pedig szinglik voltak. De ha egy lánynál véletlenül beállt a szingliség, akkor az krónikussá vált, és jaj volt neked. Mindegy milyen voltál, símán elment két év, és egy puszit sem kaptál. Közben nem lehetett hibázni, egy zokszót sem ejteni, nehogy lesajnáljanak, illetve le-keféletlenezzenek. Fiúknál viszont, ezzel ellentétben, a barátnő nélküliség mindig valami átmeneti pihenéses állapot volt, jól el lehetett lenni közben. Ha rájuk jött a görcs, szombat este felvittek valakit az albérletbe, ha nem, akkor képesek voltak fél éjszakákat átsakkozni, egész hétvégéket focizni, persze sörrel. Látszólag elég jól bírták a nőtlenséget, de nem is sajnálta le őket senki. Sőt, a barátok titokban azt irigyelték, akinek nem volt a nyakán barátnője.
1 Nő
Igen, de a világon a férfiak átlagban mintegy 8 évvel élnek kevesebbet a nőknél; magas alkoholfogyasztású kultúrákban, így Ukrajnában és Oroszország bizonyos részein ez a különbség a 12 évet is meghaladja.
Komolyra fordítva: biztos nem lehet ennyire általánosítani a fiú-lány különbségeket ezen a területen (párosság, pártalanság) sem.
De az valószínű, hogy lányokat nagyobb nyomás éri még mindig a környezet részéről, hogy legyen "valakijük". "Fijam - mondják a lányoknak -, telik az idő, ketyeg az óra, mikor fogsz gyereket szülni" stb stb. Ennek a nyomásnak az eredményeképpen gyakran van alkalmam hallani -fiatal felnőttekkel foglalkozó pedagógusként - olyan fiatal nőt, aki szinte tüntetőleg mondja, hogy nem tud mit kezdeni egy kisgyerekkel, nem tud mit kezdeni a gyerek-témával, az anyasággal, "bénázik", ha az unokatestvére csecsemőjét kell ölébe vegye stb. stb. (Mindegyikük azután teljesen átlagos, rendes családanya lesz, persze.)
Továbbá a lányok szemében a megfelelés, helyénvalóság egyik mutatója lehet, hogy "van valakijük", tehát az önértékelés része. A fiúknak lehet, hogy ehhez olykor elég a puszta szexuális kapcsolat, de legtöbbször maga az a tény is elég, ha felkeltik egy lány figyelmét, mégha semmi sem történik utána - mert a kényelmesnek tartott fiúknak tényleg ez a kényelmesebb.
A lányok kifejezetteben biztonságérzetet várnak partnerüktől (fiúk is egyébként, mégha mást is értenek-éreznek biztonság alatt és számukra esetleg nem az az elsődleges) - ez is emeli a partnerkapcsolat értékét a lányok szemében, csökkenti a "függetlenség" értékét.
Végül pedig a lányoknál növelheti a tehetetlenség érzését, hogy még mostanában is érvényesülő kultúra szerint inkább nem ők a kapcsolat kezdeményezői, hanem a férfiak. Még a határozottabbnak ismert lányok körében is jellemző a vélemény, hogy márpedig a fiúknak kell kezdeményezni. (Emlékszem, hogy tizenéves korunkban vitatkoztunk a lányokkal, hogy kinek könnyebb. A lányok azt állították, hogy a fiúknak könnyebb, mert bezzeg ők, ha valaki megtetszik nekik, kezdeményezhetnek. A fiúk pedig azt mondták, hogy sokkal könnyebb a lányoknak, nem kell kezdeményezniük. Ebben a vitában természetesen én is azt hiszem, hogy a lányoknak mindig könnyebb :P)
A fiúk magabiztosabbaknak és probléma-mentesebbnek látszanak, mint a lányok (maguk a lányok is ezt a képet várják el a fiúktól), de átlagban nem probléma-mentesebbek, nem is magabiztosabbak.
Egyet értek veled bizonyos pontig, de még mindig hülyeség, hogy ha például felkérek egy ismeretlen pasit tácolni egy bulin, azzal el is vágtam magam alatt a fát.
A mindennapi apróságok teszik nehezebbé a helyzetet, nem az, hogy cikiznek az óra ketyegéssel. A mások véleménye nem igazán érdekel. Jól vagyok a bőrömben ha tetszik ha nem. De például állandóan szükségem van a fiuk segítségére. Egy pasi meg tud tanulni főzni, mosni stb. de én nem tudok "megtanulni" lecipelni egy hűtőt az emeletről. Ettől a gyámoltalanság érzete hangsúlyozottabbá válik. Ez a rosszabbik oldala a helyzetnek számomra.
Na meg persze a nyálas romantika hiánya. De az a pasikban s benne van :D nem kell taglalni gondolom.
( :D Én nem a véleményem mondtam, hanem leírtam, hogy sok esetben mi van, mi történik, mit mondanak.)
Igen, a fiúk segítsége...
Egy lány egyszer mesélte:
"Már majdnem kigyógyulam Belőle, de akkor bőgtem majdnem el magam megint, amikor megérkeztem az óriási csomaggal éjjel a kolozsvári állomásra, és csak a taxisok méregettek. Na, akkor majdnem megint kezdtem bőgni"
:-)
Végigolvastam a bejegyzést, derültem rajta jókat, aztán meg arra gondoltam, hogy egy anyagi szempontból elkényeztetett angolszász társadalomból mennyire másképp fest ugyanez. Ugyanis ahol eléggé általános az ápolatlanság, tényleg tanácsok kellenek az ápoltsághoz (adott esetben ez már "knowledge," amit el kell sajátítani - s ez kb a válts fehérneműt, zuhanyozz, használj dezodort, mosd a ruhádat-szint). Ha az ember akar vásárolni egy inget, ami szabásra is ingnek hat és kellőképpen egyszerű ahhoz, hogy viselhető legyen, feltehetően a Ralph Lauren az egyik legjobb választás), és megközelítőleg ugyanez vonatkozik a cipőkre is: minél inkább csak cipőnek hat egy pár lábbeli, annál többe fog kerülni. Ami viszont kelet-európai szemmel tán a legijesztőbb ebben a dologban, hogy bennszülöttek (és nem csak ők) mindezt megengedhetik maguknak anélkül, hogy természetellenesnek tűnjön (a piacon a filléres cuccokon kívül csak ez van, s a helyi keresetekhez mérten nem is túl drágán). Ugyanakkor ezek az emberek hétvégére beköltöznek egy méregdrága hotelszobába, amit egyetlen nap alatt olyan szemétdombbá változtatnak, amiben kelet-európai feltehetően fél percig nem érezné jól magát, mert pl bűz van, rendetlenség, s ha bármit le akarsz tenni bárhová, félre kell rúgnod valamit, amit röviddel azelőtt te dobtál oda.
Megjegyzés küldése