1) Ha szükséges, végső esetben, szemrebbenés nélkül tudok hazudni Erzsinek, Birinek, Sárinak stb. Jucikarolinának és a tanügyminiszternek. Igaz, akit szeretek, annak nem tudok hazudni. Na, tényleg! Becsszó! (Közepesen zavar).
2) Szekus voltam három hétig, utána kirúgtam a tartótisztemet. (Nem zavar, mert kirúgtam)
3) Újra érdekel (igaz, még nem elég határozottan) az a lány, aki a tavaly ilyenkor is érdekelt. (Nem nagyon zavar).
4) Én is haragszom önmagamra, hogy néha sajnos surmó szokásaim vannak: köpök, káromkodok, magyarul bazegolok, románul pl. pulámjázok. Ezeket a hóstátban és a bivalyréten tanultam. (Most már zavar).
5) Hívő református vagyok, járok templomba; igaz nem minden vasárnap. (Senkit sem zavar. Engem igen, ha hülye sztorikat mond a pap, vagy beszédhibás. Mondta erre Binde néni, aki szintén református - és profi szomszédasszony -, hogy ez azért van, mert nem tanárembereknek prédikálnak, hanem mindenkinek - vegyem ezt figyelembe. OK.)
6) Diszgráfiás vagyok: kézzel alig tudok írni, de iskolás és egyetemista koromban, talán az akkori napi gyakorlás folytán, emiatt nem volt különösebb hátrányom. Ma már géppel írok. Ott is majdnem minden szót félregépelek, sokat törölök. Közben paradox módon írásban jobban, összefogottabban kommunikálok, mint élő szóban. Élő szóban egyszer-egyszer rossz, suta, ún. inkongruens a metakommunikációm. Ja, majdnem elfelejtettem: kommunikáció szakos tanár vagyok. Igen: az ilyen tanittya... (Megszoktam, alig zavar, csak egészen picit pulámjázok ettől.)
7) Nincs arcmemóriám, majdnem egyáltalán: ismerősöknek nem köszönök, ismeretleneknek igen, attól félve, hogy nehogy ismerősök legyenek. Ez sok gondot okoz nekem. Ráadásul soha senki nem érti meg ezt pontosan, mert az átlagosnál messze rosszabbul állok ezen a téren, és nehéz megérteni. Tényleg: nem csak a futólag megismerteket tévesztem, hanem azokat is, akikkel többször találkoztam. Kivéve azok, akikkel sok időt töltöttem már el (család, közvetlen közeli kollegák, sokszorosan ismétlésre bukott diákok). Eléggé zavar.
.....................................................................................................................
Nem tudom, kinek adjam most tovább a labdát, lapozgatok, lapozgatok az interneten a blogok között, és látom, hogy akik eszembe jutottak, majdnem mind kaptak ilyen labdát már.
De adom legalább a következőknek:
9 megjegyzés:
8) Nagyon örülök, hogy csak hetet kellett magamról írni. Mert lett volna még...
Be jó! Lehet ettől újra kedvem lesz blogolni... :))
Tivadar, te szívacc minket, mert azon kív. h. lehet, h református vagy ezek nem nagyon igazak. Egészen jól tudsz írni, gyerekkoromtól olvasom az újságcikkeidet, és kedvenc tanárom voltál. Más is téveszti az embereket, aki tanár, ez már csak téged zavar, amit értek. Kicsit pőszén ejted az Sz betüt és túl csendesen beszélsz nagyobb teremben. Másképpen jó fej vagy, na sajnáltasd magad, jó?
9) Pöszén mondom a Szü betűt ("Pfszü") és csendesen beszélek szép nagy termekben.
es nem szereted ha a macska felugrik az agyra vagy a szekre (zsu):P
10) Szeretem a macskát, de diszkréten megrúgodom, ha felszökik az ágyra
hm. egyszer tenyleg lattalak kopni az utcan s meg is jegyeztem magamnak, hogy elegge surmo. de most mar jobban ertem, miert nem koszonsz soha nekem, pedig ismersz. eddig errol is azt gondoltam - surmo szokas.
Egy hétig gondolkoztam, mit tudnék ellened írni. Na ezt:
Bár rendmániás vagy, a könyveid nincsenek szépen nagyság és szín szerint elrendezve a polcon, hanem véletlenül P:
Á.
:-)) :-)) :-)) :-))
Megjegyzés küldése