Egyes példák közismertek: legtöbben valahol már láttunk ilyesmit. Például ki nem látott ragtapaszos (nemzetközi nevén "leukoplásztos") lázmérőt? Gyermekként azt hittük kishugommal, hogy ezt eleve így gyártják, mivel mind a két nagymamánál ilyen lázmérő volt. És a diszpenszár nevű rémes helyen is ilyen volt. (Ez a körzeti orvosi rendelő; amikor kisfiúként éppen hipochonder voltam, oda vitt az anyú - mi hosszú ú-val írjuk - összeszedni igazi gyerekbetegségeket.)
Gyártási hiba miatt több helyen elrepedt ablakomat még nem cseréltem ki, a repedéseket növénnyel álcázom. Mit tesz a szeretet, amivel ezeket a bokrokat neveltem?! Az ágak az ablakrepedések vonalát követik! Illetve fogják követni:
Most pedig a "gerendám" után következzenek a mások "szálkái":
Itt van egy megoldás elromlott vízcsapra. Ezt láttam valahol Magyarországon, évekig használták, míg a fogó teljesen elrozsdázott. A fogót kábelkötözővel szorították a csaphoz.
- "Nem láttad a fogómat, picikengurka?" - kérdezte az ezermester férj.
- "Nem te szerelted fel a csapra, fijam?"
A legtöbb tákolást egyébként fürdőszobákban látni. Óriási meglepetés, ha egy ép zuhanyozó csövet látsz valahol. Azt biztos a tegnap vették.
Londoni tanulmányok során a házigazda - aki professzorom is volt - első nap kiképzést tartott a budi lehúzásáról. Székre kellett állni, benyúlni a tartályba, és valamit addig bizerálni, amíg a tartály elélvezett. Ehhez "intuition" kellett, így mondta, mert nem láttad, amit csináltál. Mondtam is a hazai kollegáknak: az angolok találták fel valamikor az angol vécét, de utólag mi tökéletesítettük. Szintén a londoni szálláson találkoztam olyan zuhanyozóval, amit fejőgépnek neveztem el... Londonban a legtöbb helyen két külön csapból, kölön csövön folyt a víz a kagylóba. Egyikből a hideg, a másikból a kopasztóan forró. Hogy lehet így vegyíteni a kettőt? A házigazda csodálkozott a kérdésen: be kell dugni a kagylót, engedni bele innen is, onnan is kevés vizet. Megkeverni és abban arcot mosni. Ez takarékos volt (mert valóban nagyon ikszpenzív ott a víz), de nem tartottam higiénikusnak. A kádnál is két csap volt, még a viktoriánus korból lehetett, mert úgy nézett ki, és zuhanyozó csap pedig nem is volt. Viszont a kád megtöltése helyett a zuhanyozás lett volna takarékosabb. Ezért valahol legyártottak egy olyan zuhanycsövet, ami gumiból készült, egyik vége a rózsához csatlakozott, a másik vége viszont elágazott, és - cupp, cupp - fel lehetett húzni a két csapra. Arra emlékeztetett, amikor a tehén tőgyére húzzák fel a fejőgépes csatlakozót - ez egy cső, ami elágazik a tehén tőgyei szerint.
Sínbe tett törött seprű következik. Ezt egy székely faluban láttam, de ez itt annak csak a gyenge, városi utánzata. A megoldáshoz régi zoknit lehet használni. Én újat használtam, mert ez mégiscsak egy bámészkod- és barátkozó a blog.
Zoknival régi vállfát is be lehet vonni, hogy szálkái ne sértsék fel a puha szövetet a kabát vállainál. Ezt meg lehet szépen is csinálni, vatabéléses burkolattal, amilyent bizonyára egyes nagymamáknál láttatok, amikor még nem léteztek a műanyag, formatervezett vállfák. De én láttam ilyesmit is:
Egy néni - hivatásos szomszédasszony - félt attól, hogy a patkányok felúsznak a vécé lefolyóján az emeletre, felnyomják a fedőt és kimásznak a lakásba. Vagy legalábbis őt megmarják, amikor vécézik. Ezért állandóan egy nagy káposztanyomtató követ tartott a budi fedelén. Minden alkalommal nyögve leemelte, és nyögve leült. A végén nyögve visszatette a követ. Én dekoratívabb megoldásokat javasolok:
Biztos láttatok már leukoplásztos - esetleg drótozott - szemüveget, ezért sokat nem időzünk felette, és nem biztos, hogy láttatok leukoplásztos magyar számítógép billentyűzetet, amit Marosvásárhelyen néztem egyszer valahol meg jól magamnak:
Magyar karakterkészlet:
Aztán kitámasztott lerajtója majdnem minden halandónak van otthon:
Kitámasztott hűtőszekrényajtót is látni. Diákom mesélte, hogy a bentlakásban a rosszul záró hűtőszekrény ajtót hogy ne nyíljon ki, kötözték, szíjazták. Lehet nyakkendőzni is. A kockás mintás nyakkendő tavaly ősszel volt divatban, a másik most is:
Az egyik klasszikus megoldást nem állt módomban rekonstruálni. Nagyanyámtól tudom, hogyan lehet lyukas fazakat foldozni ronggyal. Ha a lyuk nem túl nagy és szélei nem túl rozsdások, át kell fogóval húzni rajta egy kis darab, összehajtogatott vászondarabot, nagyon-nagyon szorosan. A lyuk két oldalán fityeg egy kis rongydarabka, de ebben a fazékban szinte bármit lehet tárolni. Állítólag jó kályhán, erős tűznél fel lehetett benne főzni a vizet is, mert csak nagyon gyengén szivárgott belőle. Kicsit sistergett a kályhán, de csak cseppecskék folytak ki belőle.
Aztán jó házi megoldások a ház előtt is lehetnek. Ez a hordóban érlelt betonoszlop már az internetről van (flickr):
