Egyes példák közismertek: legtöbben valahol már láttunk ilyesmit. Például ki nem látott ragtapaszos (nemzetközi nevén "leukoplásztos") lázmérőt? Gyermekként azt hittük kishugommal, hogy ezt eleve így gyártják, mivel mind a két nagymamánál ilyen lázmérő volt. És a diszpenszár nevű rémes helyen is ilyen volt. (Ez a körzeti orvosi rendelő; amikor kisfiúként éppen hipochonder voltam, oda vitt az anyú - mi hosszú ú-val írjuk - összeszedni igazi gyerekbetegségeket.)
Gyártási hiba miatt több helyen elrepedt ablakomat még nem cseréltem ki, a repedéseket növénnyel álcázom. Mit tesz a szeretet, amivel ezeket a bokrokat neveltem?! Az ágak az ablakrepedések vonalát követik! Illetve fogják követni:
Most pedig a "gerendám" után következzenek a mások "szálkái":
Itt van egy megoldás elromlott vízcsapra. Ezt láttam valahol Magyarországon, évekig használták, míg a fogó teljesen elrozsdázott. A fogót kábelkötözővel szorították a csaphoz.
- "Nem láttad a fogómat, picikengurka?" - kérdezte az ezermester férj.
- "Nem te szerelted fel a csapra, fijam?"
A legtöbb tákolást egyébként fürdőszobákban látni. Óriási meglepetés, ha egy ép zuhanyozó csövet látsz valahol. Azt biztos a tegnap vették.
Londoni tanulmányok során a házigazda - aki professzorom is volt - első nap kiképzést tartott a budi lehúzásáról. Székre kellett állni, benyúlni a tartályba, és valamit addig bizerálni, amíg a tartály elélvezett. Ehhez "intuition" kellett, így mondta, mert nem láttad, amit csináltál. Mondtam is a hazai kollegáknak: az angolok találták fel valamikor az angol vécét, de utólag mi tökéletesítettük. Szintén a londoni szálláson találkoztam olyan zuhanyozóval, amit fejőgépnek neveztem el... Londonban a legtöbb helyen két külön csapból, kölön csövön folyt a víz a kagylóba. Egyikből a hideg, a másikból a kopasztóan forró. Hogy lehet így vegyíteni a kettőt? A házigazda csodálkozott a kérdésen: be kell dugni a kagylót, engedni bele innen is, onnan is kevés vizet. Megkeverni és abban arcot mosni. Ez takarékos volt (mert valóban nagyon ikszpenzív ott a víz), de nem tartottam higiénikusnak. A kádnál is két csap volt, még a viktoriánus korból lehetett, mert úgy nézett ki, és zuhanyozó csap pedig nem is volt. Viszont a kád megtöltése helyett a zuhanyozás lett volna takarékosabb. Ezért valahol legyártottak egy olyan zuhanycsövet, ami gumiból készült, egyik vége a rózsához csatlakozott, a másik vége viszont elágazott, és - cupp, cupp - fel lehetett húzni a két csapra. Arra emlékeztetett, amikor a tehén tőgyére húzzák fel a fejőgépes csatlakozót - ez egy cső, ami elágazik a tehén tőgyei szerint.
Sínbe tett törött seprű következik. Ezt egy székely faluban láttam, de ez itt annak csak a gyenge, városi utánzata. A megoldáshoz régi zoknit lehet használni. Én újat használtam, mert ez mégiscsak egy bámészkod- és barátkozó a blog.
Zoknival régi vállfát is be lehet vonni, hogy szálkái ne sértsék fel a puha szövetet a kabát vállainál. Ezt meg lehet szépen is csinálni, vatabéléses burkolattal, amilyent bizonyára egyes nagymamáknál láttatok, amikor még nem léteztek a műanyag, formatervezett vállfák. De én láttam ilyesmit is:
Egy néni - hivatásos szomszédasszony - félt attól, hogy a patkányok felúsznak a vécé lefolyóján az emeletre, felnyomják a fedőt és kimásznak a lakásba. Vagy legalábbis őt megmarják, amikor vécézik. Ezért állandóan egy nagy káposztanyomtató követ tartott a budi fedelén. Minden alkalommal nyögve leemelte, és nyögve leült. A végén nyögve visszatette a követ. Én dekoratívabb megoldásokat javasolok:
Biztos láttatok már leukoplásztos - esetleg drótozott - szemüveget, ezért sokat nem időzünk felette, és nem biztos, hogy láttatok leukoplásztos magyar számítógép billentyűzetet, amit Marosvásárhelyen néztem egyszer valahol meg jól magamnak:
Magyar karakterkészlet:
Aztán kitámasztott lerajtója majdnem minden halandónak van otthon:
Kitámasztott hűtőszekrényajtót is látni. Diákom mesélte, hogy a bentlakásban a rosszul záró hűtőszekrény ajtót hogy ne nyíljon ki, kötözték, szíjazták. Lehet nyakkendőzni is. A kockás mintás nyakkendő tavaly ősszel volt divatban, a másik most is:
Az egyik klasszikus megoldást nem állt módomban rekonstruálni. Nagyanyámtól tudom, hogyan lehet lyukas fazakat foldozni ronggyal. Ha a lyuk nem túl nagy és szélei nem túl rozsdások, át kell fogóval húzni rajta egy kis darab, összehajtogatott vászondarabot, nagyon-nagyon szorosan. A lyuk két oldalán fityeg egy kis rongydarabka, de ebben a fazékban szinte bármit lehet tárolni. Állítólag jó kályhán, erős tűznél fel lehetett benne főzni a vizet is, mert csak nagyon gyengén szivárgott belőle. Kicsit sistergett a kályhán, de csak cseppecskék folytak ki belőle.
Aztán jó házi megoldások a ház előtt is lehetnek. Ez a hordóban érlelt betonoszlop már az internetről van (flickr):
9 megjegyzés:
a kitámasztott lerajtó/spontán könyvrecenziót ábrázoló kép a kedvencem.
5 perce folyamatosan röhögök; ez zseniális volt! Nem tudok sajna legjobbat választani, de talán mégis a leukoplásztos lázmérő lenne (láttam már én is ilyet).
ha a tévékészülék kiakad, tetejére kell nagyot csapni tenyérrel vagy ököllel, a hűtőszekrénynek pedig az oldalát kell rugni. ha a mosógép nem indul be, nyomni kell húsz másodpercig az ajtóját.
ezek a peldak
viccesek de a nekem remem a
szakadozo vagy foszlado szigetelos szalag a vasalon, rezson stb.
:))
A bejegyzésed kapcsán megkérdeztem anyutól, milyen is volt a nagytatám távirányítós tévéje. Íme: régi, még fából készült dobozú (nemtom, mi a neve), a szoba sarkában volt. Anyu azt mondja, erre nem emlékeztem, hogy mérlegsúlyokra volt téve (hogy bejöjjön a kép), de mivel ezek nem voltak egyformák, folyton inogott. Aztán amikor kezdett már nagyon elromlani, nagytatám bevetette a távirányítót. Ami egy hosszú nyelű partvis volt: az ágy mellett tartotta - onnan tévézett -, s valahányszor elment a kép, zsupsz, csapott egyet rá a seprűvel.
Tisztelt rektor úr, ezt küldjük a gyűjteményhez (2 óra inernetezés után):
http://www.flickr.com/photos/jeromespov/2410099515/
:)
LEhet ennek a bejegyzésnek egy melléktémája is: a régi világban a gyárakban lopva megcsinalt mindenféle házi eszköz: husdaráló nyele, karácsonyfa talpa stb. Ezekről látszott, hogy "egyedi termékek', de a kivitelezéssel nem mindig volt baj, legfenneb a desingnal. Vezetett ebben a kategóriában a kovácsoltvas virágtartó.
A vécés-patkányos a legszellemesebb... Tudtam, hogy Tivadarnak nagyon jó a humorérzéke, így ez most annak újabb példája. (Most járok bolgodon először, véletlenül akatam rá...)
A téma már rég halott, de én most fedeztem fel a blogot. Megoldások nálam.
Legfrissebb: új függöny, de: a pántjai más anyagból lesznek, de: a más anyag még nem érkezett meg, de: látni akartam, milyen széles, milyen hosszú pántokkal mutat jól + le akartam cserélni a 15 éves eddigi függönyt, ha már van új, tehát most: pántosan fel van szerelve a függönytartóra, az egyikre fel van varrva, a másikra gombostűkkel van felrögzítve, a harmadikra ruhacsipesszel. A ruhacsipesz a leglátványosabb, de a házhoz járó diákom még nem reagálta le, hiába, a férfiak semmit sem vesznek észre. (fényképezőgépem sajnos nincs)
A karácsonyfát én is a vasbetonszerelő apám által készített vas lábban tartottam, amíg el nem törött. Törékeny vasból volt. Azóta rendszerint vázába állítom, vagy talán legújabban a kicsiszéket is kipróbáltam, de az túl magas volt. Mindenesetre nem árt egy madzaggal kikötözni. A váza azért is praktikus, mert asztaltevékenység esetén simán át lehet helyezni a karácsonyfát az asztalról egy másik felületre. Aztán vissza.
Még volt ezen kívül sajátkezűleg készített szöcskelábú virágasztalom, ki kellett támasztani, mert állandóan dőlt el, meg fogasom, meg bekeretezett foltos tükröm. Utóbbi kettő még valahol az ágyban megvan.
Arról nem is beszélve, hogy az összes szeget a falba öntöttem, gipsszel, cementtel, valamelyik porral, amelyik a kezembe került, ha ez sem volt elég, akkor először egy fadarabot öntöttem be, aztán abba a szeget vagy a csavart.
Az említett kicsiszéket egy elszánt udvarlómtól kaptam első (és utolsó) randira, aki azóta is mindig felhív, ha éppen nem vehetem fel a telefont. A kicsiszék stabil volt, de éppoly bumfordi, mint az alkotója, sehogy sem lehetett megfogni és a rá való terítőt rátenni, ezért teljesen szétszedtem, majd összeraktam, most légiesebb, foghatóbb, és megpróbáltam ugyanolyan stabilra visszacsinálni.
Megjegyzés küldése